Az én megértésem szerint az evangélium nem osztja részekre az embert, hogy részeinek minősítése alapján osztályozza romolható és örök életet nyerő részekre. Az evangélium mindig az emberhez szól, a teljes emberhez, aki ugyan rendelkezhet ezekkel a részekkel, tehát szellemmel, lélekkel, testtel, de a cselekedetei feletti öntést mégis önmaga hozza, saját adottságai és lehetőségei figyelembevételével, és nem egyes részei. A járás sem egyedül a láb tulajdonsága, hanem az egész testté, azonképpen a gondolkodás, a szeretet, a gyűlölet, a vágyakozás és a szenvedés sem egy-egy rész, a szív, az elme, a lélek, a szellem tulajdonsága, hanem az egész emberé.

 

Jézus hozzánk szól az evangéliumban, nem a szellememhez, a lelkemhez, hanem az emberhez. Mivel ő egységben tekinti az embert, ezért tanítása lényegében a cselekedetek megkülönböztetését célozza meg, nem pedig a belső részekre tagolását. Az egész evangéliumban szó nincs az óember és újember közötti harcról, nem is lehet, mert Jézus követése a tanításai szerinti életre vonatkozott, nem pedig a feltámadása szerinti új életben való járásra. Ha az az elképzelés igaz lenne, hogy az új ember csak akkor születik meg, amikor az ember Krisztus kereszthalála által meghal és feltámadása által megszületik, akkor a Jézus tanításai szerinti életet Ő hiába tanította.

 

Az evangélium az embert egységben kezeli tehát, ezért hozzá szól. Amikor megtérést hirdet, akkor szintén nem valamelyik rész hatalmának átadásáról beszél az ember másik részének a területe fölött, hanem egyszerűen egy életvitelnek a megváltozásáról beszél. Aki az előtt gonosz dolgaival bűnöket követett el, az bánja meg és teremjen megtéréséhez illő gyümölcsöket, ami valójában a korábban elkövetett gonosz dolgainak az elhagyását jelenti.

 

Nem mindenkinek kell a bűneit megbánnia. Aki nem vétkezett valaki vagy Isten ellen ott hiába való a bűnökből való megtérés elvárása. Mindenkit bűnösnek nevezni, hogy mindenkit meg lehessen téríteni, az nem evangéliumi tanítás, de az eredendő bűn, vagy a hitetlenség bűn gondolatának felvetése mégis ezt célozza meg. A bűn értelmezésére anno a törvény ismerete elegendő volt. Az evangélium azonban arra tanít, hogy már nem Mózes által adott törvényt sérti meg a vétkező, hanem az embert, vagy annak életét. Valaki ellen vétkezhetünk tehát, és annak szenvedései és bánata fogja bizonyítani a vétkünket.

Megtérni azonban lehet nem csak bűnökből is, hanem korábbi életemből is. Ez is egy életmód váltást jelent, ilyenkor  a korábban a cselekedeteimet vezérlő elképzeléseim és terveim helyett felvállalom Jézus tanításainak a követését.

 

Minden valódi megtérés esetében akár bűnökből történik, akár Jézus követéséből történik, az Isten az ő országának a magját elveti a szívünkben ami a valódi szeretet. Van próféta, aki ezt a kőszív hússzívre való kicserélésének mondja, Jézus ezt újjászületésnek hívja.

 

Ilyenkor azonban az ember felfogása még nem változik meg. A szív béklyói lehullanak, de az ember felfogását nem lehet csak úgy kicserélni, mint a párnahuzatot. Ha az ember feje tele van még tudatlansággal, igazságtalan megítélésekkel, előítéletekkel, hamis véleményekkel, téves gondolatokkal, nem fognak azok csak úgy felszívódni, szükség van azok megújítására is. A kereszténység ezt a fázist használja ki a megtérőknél. Isten kicseréli a szívét a megtérőknek, a keresztény írástudók pedig megragadják az elméjét, és felfogását egy istentől idegen hamis tanítás áldozatává teszik. Jézus azonban ezt a fázist a megtérő emberre bízta, ha a megtérő ezt kiengedi a kezéből, azonnal írástudók áldozatává válik. Jézus azért mondja, hogy keressétek az igazságot, mert az igazság megismerésének a folyamata egyedül az ami a téves, tudatlan, hamis felfogásunk alól képes felszabadítani. A megigazulás tehát nem egy "állapot" vagy egy pilllanat eredménye, mintegy hit által átveszem és igaz vagyok. A megigazulás egy folyamat eredménye, amelyben a megtérő elkezdi szorgalmasan keresni az igazságot, megismeri és megérti.

 

A felfogásunk felszabadítását meghatározó igazság nincs beleírva a Bibliába, mivel minden tévedésünk, hamis nézetünk, félreértett gondolatunk nem lehet beleírva a Bibliába. Mivel tévedése mindenkinél más és más, ezért azok felismerésére mindenkinek a saját feloldó igazságát kell megtalálni. Ez valójában azt jelenti, hogy magát az életet kell komolyan venni, nem a Szent Könyvet. Hogy magát az életet kell megismerni és megérteni, mert annak tapasztalatai nem vehető át egy Szent Könyv olvasása közben. Isten akaratának megismerése úgyszintén nem elegendő egy Szent Könyv olvasása, hiszen ő él, és valódi kapcsolatot vár el tőlünk. Ennek következtében nem is adott több útmutatásat a Bibliában, mint az igazság keresésre való biztatást, és a vele való kapcsolat felvételének a szükségességét.

A Biblia bizonyságot tesz őróla, de a valódi ismereteket nekünk kell megtapasztalnunk és nem kiolvasnunk.

 

A vízkeresztség egy jel volt akkor, a megtérést felvállaló ember bűneinek a bocsánatára. Ha az ember ma megtér, mégsem kötelező azt víz keresztség által bizonyítani. Ha Isten megbocsátotta valakinek a bűnét, akkor azt ő fogja a megtérő szívében bizonyítani, amikor megadja azt a bizonyos újjászületést. Az újjászületés nem Krisztus halálának és feltámadásának az átélése, hiszen nem a feltámadása szerint kell élnünk, hanem Jézus élete szerint. Az újjászületés valójában egy új élet megteremtésének az alapja és kiindulópontja. Mi is halál és feltámadás előtt vagyunk, miért kellene már most hit által úgy élnünk mintha feltámadtunk volna, közben nem.

Megváltozott életet azonban élhetünk, Jézus is arra tanított.

 

Az Igazság Szellemét, másképp a Szent Szellemet, akit küld az Atya azért, hogy a megtérőt elvezesse minden igazságra, az egy valódi személyes kapcsolat kialakítását igényli. Az nélkül bárki hiába olvassa a Bibliát, különböző írástudók híres könyveit, nem szerezheti meg azt az igazságot, amit egyébként az életben az igazság megtapasztalása által szerezhetne. Az ő vezetése nem egy totális szívből való szolgai engedelmeskedés kiharcolása, hanem egy igazi atya és gyermeke, mester és tanítvány viszony, amelyben nem a szolgaság a fontos, hanem az igazság megismerése, nem az engedelmeskedés írott parancsoknak, hanem a bizalom abban, hogy Isten nem vezet félre.

 

Jézus világosságot hirdetett nem hitet. Jóllehet beszélt hitről, de az csak a kellő bizalom kialakításához szükséges, de a lényeg a valódi kapcsolatban van. A világosság azonban a sötétség megszűntével kezd derengeni. Minél inkább megszűntetjük az igazságtalanságokat és gonoszságokat,  annál nagyobb lesz a világosság az életünkben. Magyarul elközelít az Isten országa.

 

Nem elég hivatkozni arra, hogy lám megváltoztunk, mert gonoszságokat nem követünk el. Azonban téves nézeteink és átvizsgálatlan hitünk rengeteg hamis tennivaló szolgálatába tud állítani, és gonoszság mentességünk csak hamisságunk igazolásához lesz kihasználva.

 

Ha most megvizsgálod, amiket leírtam észre fogod venni, hogy Pálnak semmi helye nincs az általam megértett evangéliumban. Remélem te is meg tudod érteni amiket leírtam, ahogy én megértettem azt, ahogyan leírtad.