Kezdetnek jó lesz.

2 dolgot javítanék még ebben, de nem oly lényegeseket. Nem muszáj külön beleírni, de tudjál ezekről, mint az én kiegészítéseimről:

1. Az embernek mindig van szelleme, akkor is, ha elnyomja a lelkiismeretét. Ekkor megromlik a szellemének az állapota (és emiatt a lelkéé is), de nem szűnik meg a szellemének a léte.

2. Olyan ember is lehet igaz Isten előtt, aki nem jár tudatosan a Szent Szellemmel, pl. amiatt, mert nem tud kellően annak létezéséről, s erről alehetőségről. Emiatt az ember szellemének a megelevenedése az elsődleges, azaz már ezzel elérheti az ember az Isten előtt igaz állapotot.

Emiatt Apollós, s a 12 jánosi tanítvány sem volt elveszett ember Isten előtt, hanem csak továbbsegítették Őket náluk érettebb krisztusi emberek a "nyilvánabb krisztusi létre, útra", arra, amiben már tudatosan jártak a Szent Szellem jelenlétében. Mert látásom szerint a Luk. 24,45-ben leírt írásmegértési kenetet a szívbéli megtéréssel megkapják a hívők, de ez a Szent Szellem egyik kenete. Ezzel rendelkeztek már Apollósék is, de nem tudták, hogy ez mitől van? Ezt csupán vízkeresztséggel meg lehetett kapni, így kapta meg a szerecsen komornyik is - Szent Szellemben való keresztség nélkül!

vm