Frédi!

 

Én csak az általam ismert emberek attitűdjét, mentális állapotát ismerem (valamennyire). Következtetéseim erre épülnek. Tehát:

 

Van egy iszonyú történelmi múlt, amelyet a ma élő zsidók nem tudnak (és ezen sokan - zsidók és nem zsidók egyaránt - "dolgoznak") vagy nem is akarnak.

 

Ez a múlt egyszerre ösztönöz: 

• A mimikrire (nem feltárni a származásunkat, megpróbálni besimulni, elvegyülni, ha lehet, magunk is megfeledkezni az egészről).
• A dacos felvállalásra. Mert nincs olyan Magyarországon született zsidó, akinek a családja megúszta volna áldozatok nélkül 1944-et. És a "zsidó-kérdést" napirenden tartják sokan: a napi politika hírei - gondold csak el: a naponta elítélt, lefitymált Izraelt rendszeresen "zsidó államként" aposztrofálják -, Csurkáék, Hegedűsék, a Fradi szurkolók stb., de egyes magyarországi zsidó prominensek is (sőt, jön egy alkoholista, egy idióta Mel Gibbson, és a maga PR erejével fröcsög). Ez erős irritációt, allergiát (azaz néha túlzott immunreakciót) vált ki.

E két motiváció munkálkodik a magyarországi zsidókban. Igazi frusztráció ez... Feloldani? A mimikri, a bújdosás mindent eredményezhet, csak nem a lelki békét, a megnyugvást. A mimikri a félelem maga (és most ne polemizáljunk azon, hogy ez a félelem indokolt-e, avagy nem, mert van).

 

Elmesélnék neked egy rövid történetet: Úgy 2000 környékén beszélgettem az Újlipótvárosban egy barátommal éjfél kürül az utcán. Arra jött két jól öltözött fiatalember, akik a legsötétebb antiszemita eszméiket cserélték ki egymás között. Éjjel csend van, halkan beszéltek, mégis hallottam őket. Megkérdeztem tőlük, hogy mi bajuk van velem? Nem értették. Mondtam, éppen most gyalázzák a komplett zsidóságot, amely közösségnek (és ez "pech" :-) ) én is tagja vagyok, tehát a szidalmak, rágalmak, rasszista kijelentések nekem is szólnak. A két fickó elsomfordált. A - szintén zsidó - barátom sápadtan hallgatott, majd megjegyezte: te nem vagy normális. És ha megvertek volna?

 

Szóval, mi az önfelvállalás alternatívája?