Tévedsz, Tamás!

Túlságosan is szerettem a bátyámat, csak nem bátyámként (majd egy generációs korkülönbség volt közöttünk, ezért inkább második atyám volt nekem, mint testvérem). Kamaszkoromban - a fene tudja miért - sokszor megalázott, de amikor már - felnőttként - megtudtam magam védeni, inkább csak bosszantottak a folytonos idézet-érvei (amelyekre korom előrehaladtával egyre inkább tojok magasról; annyi minden baromságot, és oly kevés értékállót firkáltak már össze, hogy már rég az idézet tartalma érdekel csak, és nem az idézet szerzője; nincs olyan marhaság a világon, amelyet ne lehetne alátámasztani "okos" emberektől vett idézetekkel), az öncélú műveltség-fitogtatásai, meg az ugyancsak öncélú gonoszkodásai.

Téged padig nem utállak, csak időnként nagyon mérges vagyok rád (és a kettő messze nem ugyanaz). Az a röhej, hogy ha az indoklásaid stílusát, eszközrendszerét, az érvrendszered konok beszűkültségét nem tekintem, semmi olyat nem mondasz, ami ellenemre van. Az emberiség bármiféle külső (tehát nem a szubjektumok által választott, önként felvállalt) kategorizálása mélyen elszomorít, és számomra irracionális. Csakhogy tudomásul kellett vennem, hogy az ember (hát még az emberi faj) összességében meghökkentően irracionális, motivációi meghatározó részének köze nincs holmi racionális megfontolásokhoz.

És ezt nem tudomásul venni irracionális...