Szelence

 

az első szerelmen túl

nem látod viszont magad

előtted lehet még valami

de ami utánad marad

attól te könnyebb nem lesze

           többé

           soha

nem szólhat le senki

feloldódott benned

a szurtos makulátlanság

 

végtér-e itt e föld

titka csak ennyi

ki korán sem kell

felkel korán

körbe jár mint aranyló nap

s beleharap az ébrenlét

 

fedelébe

egy jókorát