A filmklubunkban anno volt egy idősebb szarfacsarian zsugori tagunk, akinek szinte rögeszméje volt, hogy ő olcsón fotózik és filmezik. Ezerszer rábaltázott, de soha nem tanult belőle.

Mi annál inkább.

Néhány emlékezetesebb esete, ami most hirtelen eszembe jut.

Egyszer kárörvendőn mesélte, hogy nagyon jó áron vett színes diát egy trafikban, amelyik ugyan egy picit lejárt már, no de annak még nem lehet semmi baja és 25%-ot engedett a bácsi az árából! Mindjárt 10(!) tekerccset vásárolt, mivel hogy úgyis napokon belül utazik a családdal Bulgáriába nyaralni, ott ő majd sok szép diát fog lőni.

Négy tekercset lőtt el, majd hetekkel később elküldte postán hívásra a Főfotóhoz. Pár nap múlva megjött a 4 tekercs randa, vöröses lila színű dia.

Reklamált.

A labor hosszasan kivizsgálta és megállapította, hogy túl azon, hogy lejárt az emulzió, a filmeket nagyon meleg helyen tárolhatták. A nyaralás képei használhatatlanok voltak. 

Máskor méterben vett ff negatívot, betöltögette a kazettákba, bespájzolt és a lánya esküvőjét is ezekre fotózta.

Mikor a tekercs végére ért - mivel nem jól rögzítette - a filmszalag vége a következő tekerésnél a kazettából kicsúszott. Már a 60. képnél tartott, amikor megkérdezte tőlem, hogy lehetséges-e az, hogy az általa utántöltött filmre 36 helyett akár 60 kép is táfér? Mert ő már legalább annyit ellőtt. Mondtam, hogy az kizárt, vagy kiszakadt a film vége, vagy az eleje lett rosszul befűzve. Mondtam, hogy ne bántsa, a sötétkamrában majd elrendezzük. De ő nem hitt nekem és hosszas, túl könnyen futó visszakurblizás után kinyitotta a hátlapot... A teljes anyag fényt kapott, talán a legelső 4-5 kép lett még használható, amit a vőlegény házánál csinált...