http://www.gobeportal.gobeshop.com/modules.php?name=News&file=print&sid=1339
Magyarok a hunok fővárosában...
Dátum: March 20, Monday, 18:31:14
Téma: Székely Történelem
Magyarok a hunok fővárosában
-nationalgeographic-
Néhány éve fedezték fel az egyetlen (rom)várost a világon, amelyet a
hunok hagytak maguk után. Erről szóló cikkünk nyomán most magyar
szakértők keresték fel a Kína területén található emlékeket.
A National Geographic Online másfél évvel ezelőtt megjelent cikkének
olvasása adta az ötletet néhány magyar tudósnak, hogy felkeressék
Kína északi részén Tongwanchenget, az egyetlen olyan romvárost,
amelyet a hunok hagytak maguk után – legalábbis mai tudásunk szerint.
Dr. Obrusánszky Borbála, Dr. Balogh Ildikó és Vörös Tibor Balázs
együtt vágtak neki a kelet-ázsiai túrának, amelynek több állomása
volt, és közülük csak az egyik Tongwancheng, hiszen például részt
vettek a mongóliai Szühebátorban az első nemzetközi konferencián is,
amely a hunokkal foglalkozott. Minderről lapunknak Obrusánszky
Borbála, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének
munkatársa számolt be, aki a pár hete visszatért csapat történész-
orientalista tagja volt.
Az első hun sírok felfedezésének évfordulója Mongóliában
Manapság egyre több ország egyre több kutatója kezdi vizsgálni a
hunok eredetét, így többek között orosz, kínai, mongol és magyar
szakértők részvételével május 14-17. között zajlott le az első
nemzetközi konferencia, amelyen a hunok történetével, eredetével
foglalkoztak – magyarázta Obrusánszky.
A Szüh-Bátorban (magyar térképeken: Szühebátor) tartott
tanácskozásra az adott okot, hogy a környéken, Noin-Ulában nyolcvan
éve, 1925-ben tárta fel a szovjet-orosz utazó és felfedező Kozlov
azokat a sírokat, amelyekről először derült ki, hogy a hunok
maradványait tartalmazzák Mongólia területén.
A magyar kutatók ezután Belső-Mongólia felé vették útjukat. Ez a
tájegység ma Kínához tartozik, itt először Höhhotban (Hohhot vagy
Huhehaote, illetve Kukuhoto néven található meg a különböző
térképeken) álltak meg, ahol Ucsiraltu professzor fogadta őket, az
egyik legtekintélyesebb kínai-mongol szakértője a hun-kérdéskörnek.
Ucsiraltu professzor számára a magyar utazók egy különleges
szószedetet is hoztak, amely Bálint Gábor XIX. századi orientalista
gyűjtésének eredménye. Bálint szerint 1200 magyar szó eredete
hozható összefüggésbe mongol szavakkal. A hazai (magyar)
szaktudomány mintegy 200 szót tart mongol vonatkozásúnak, de ezek
döntő részét többségét a nyelvészek török átvételnek tartják.
Mongolul vagy törökül beszéltek-e a hunok?
A mongol vagy török eredet nem mindegy, hiszen ugyan mindkét nyelv
az altáji nyelvcsaládhoz tartozik, de annak eltérő ágait képezi (az
altaji nyelvek három nagy csoportja: török, mongol, mandzsu). A
mongol vagy a török eredet nemcsak a magyar jövevényszavaknál
fontos, hanem a hun nép története szempontjából is döntő
jelentőségű. Az bizonyosnak tűnik, hogy a hunok valamilyen altáji
nyelven beszéltek, de sokan inkább törökösnek (csuvas-töröknek,
amilyen a bolgár-törökök nyelve is volt) vélik őket. Ezzel szemben
Ucsiraltu professzor úgy véli, hogy a hunok mongolul beszéltek, a
mai ojrátokhoz (nyugat-mongóliai nép) hasonló nyelven. Mindenesetre
a Bálint Gábor által összegyűjtött magyar-mongol megfelelések
ellenőrzésében a jövőben szerepet vállalhat a höhhoti kutató, aki
elsősorban régi kínai dokumentumok alapján próbálja azonosítani a
hun, illetve a mongol kifejezéseket, pontosabban azok eredetét.
Ucsiraltu mindehhez a perzsiai és észak-indiai hunok szövegeit is
felhasználja.
Obrusánszky Borbála, aki mongolisztikával foglalkozik elsősorban, s
így került a hunok kutatásával is kapcsolatba, minderről úgy
vélekedik, hogy egyelőre nem lehet egyértelműen állást foglalni a
hunok nyelvét illetően. Mongol nyelvészek szerint az sem kizárt,
hogy a mongol és a török nyelvek valamilyen közös ősét beszélte ez a
népcsoport, ha egyáltalán a hunokat egységes népnek lehet tekinteni,
és nem inkább egy nomád államalakulatnak, amely számos néptöredéket
(akár törököt, akár mongolt) sodort magával az idők során.
A magyar trió ezután Hszianban talált újabb hozzáértőkre. Hszian
(Xian) már a történelmi Kína része, alighanem ez volt az ázsiai
ország első fővárosa, de akkor még Csangan néven. Ma a hsziani
egyetem (angolul Shaanxi Normal University-ként emlegetik az
intézményt) az egyik központja a hun kutatásnak. A milliós
lélekszámú, legalább 3100 éves történetre visszatekintő Hszian a
kínai Sanhszi (Shaanxi) tartomány legjelentősebb városa is egyben.
Itt található a híres terrakotta harcosoknak, a legendás Csin Si
Huang-ti császár agyagkatonáinak a múzeuma is. Obrusánszky Borbála
beszámolt arról, amit korábbi cikkünkben is megemlítettünk, hogy a
kínai „hunológusok" a magyarokat tartják a hunok egyik
leszármazottjának. Hszianban. Legalábbis ezt a nézetet fejtette ki
nekik Hou Yongjian, aki történeti földrajzzal foglalkozik a Hsziani
Egyetemen. (Hou professzort is a National Geographic Online korábbi
cikke nyomán keresték meg a magyar utazók.)
Kínai-hun közös ős?
A legújabb kínai elméletek szerint egyébként maguk a kínaiak is a
Hszia-dinasztiától, illetve a Hszia-államból származnak, de ezt a
dinasztiát tartják a kínai források is a hunok ősének. Így a kínaiak
kezdik manapság tisztelni a hun örökséget, amit elsősorban a
hozzájuk tartozó Belső-Mongóliában lehet felfedezni. Nem véletlen,
hogy amikor a magyar kutatók elértek Tongwancheng környékére, ott a
néhány éve épült modern autópályán külön tábla jelzi a letérőt a
hunok egykori fővárosa felé.
Itt az ideje tehát, hogy foglalkozzunk magával Tongwanchenggel,
illetve a vele kapcsolatos elméletekkel, történelmi adatokkal!
Említettük, hogy a kínaiakat mostanában a Hszia-eredet
foglalkoztatja. Ez nem véletlenül érdekli a magyar orientalistákat
sem, ugyanis a déli hunok, azaz a hunok Ázsiában maradt képviselői a
hsziungnuk, akik Dahszia vagy Da-Hszia (Daxia, illetve Da Xia)
államot alapították meg. A Da-Hszia elnevezés voltaképpen a Nagy
Hszia összetételt jelenti.
Tongwancheng múltja és jelene
De térjünk vissza Tongwanchengre! Ez az egyetlen város, mint már
említettük, amelyet bizonyosan a hunok hagytak maguk után.
Obrusánszky Borbála elmondta, hogy az utóbbi időben Mongólia déli
részén, a Góbi sivatag részén is ásatások kezdődtek, és
falmaradványokat fel is tártak már, de egyértelműen hun város csak a
kínai Saanhszi tartományban maradt fenn. Ez a Da-hszia állam egykori
fővárosa, Tongwancheng.
Káta és Bátor
Höhhot, a „Kék Város" az el- nevezésének egy részében magyar
településnevek alkotó- elemét fedezhetjük fel – hívta fel a
figyelmet Obrusánszky Borbála. A mongol hot, azaz a város szónak a
magyarban a -káta végződésű helynevek fe- lelnek meg. Ehhez
hozzátehet- jük: különleges Lajtakáta mai neve is: az Ausztriához
csatolt Árpád-kori határőr-települést most Gattendorfnak hívják,
vagyis sajátos mongol-német keveréknyelven 'Városfalunak'. Szintén
érdemes megemlíte- ni, hogy Nyírbátor és Nyírkáta mennyire közel
esik egymás- hoz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyénkben, márpedig a -
bátor végződés több mongol település nevében is szerepel (igaz, a
bátor egyben személy- név is, számunkra ismertebb Szüh-Bátor, aki a
modern Mongólia egyik fontos állam- férfija volt.)
A várost százezer ember építette, és fénykorában 40 ezren laktak
itt – magyarázta a történész-orientalista egy kínai forrásra, a Jin-
shu kézirat 130. tekercsére és egy ma élő japán történész, Koichi
Matsuda kutatásaira hivatkozva. Matsuda közléséből lehet tudni, hogy
Tongwancheng építője, Chi-gan Ali kegyetlen ember volt: az egyes
falszakaszokat építő csoportok vezetőit akár meg is ölte, ha nem
találta elég szilárdnak az építményt. Sőt, a megölt építőmestert be
is építették a falba – ezt a hagyományt, az emberáldozatot, nálunk
magyaroknál a Kőműves Kelemenről (illetve a feleségéről) szóló
ballada örökíti meg. A Tongwanchenget meglátogató kutatók
mindenesetre konstatálhatták: időtálló munkát végzett Chi-gan Ali,
hiszen a helyenként tízméteres vastagságú falak még ma is állnak…
Tongwanchengben két-három helyiségből, szobából álló lakóházak
épültek, ahol tűzhely is volt. Az eltávozó füstnek nyílást hagytak a
tetőn.
Tongwancheng fénykora a Kr. u. V-VI. századra tehető, de a VII-VIII.
századra már hanyatlásnak indult a város. Ekkor már csak tízezren
éltek itt. 994-ben egy forrás szerint „belepte a homok"
Tongwanchenget. Ám a forrás csak részben felel meg a valóságnak: a
XII. században ismét lakott volt a település, s még a nesztoriánus
kereszténység nyomai is megtalálhatók errefelé. Tongwanchengben
ekkoriban a hamarosan Kína vezetőjévé váló, mongol eredetű, kínaiul
Jüannak nevezett dinasztia elődei éltek. A Jüan-dinasztia a XIII-
XIV. században irányította Kínát. Az ő megbízásukból indult útnak
Zheng He (Cseng Ho, vagy Ceng Ho) admirális irányításával az egyik
leggrandiózusabb kereskedelmi és hadiflotta a világon, amely
eljutott Afrikáig, Arábiáig és Indiáig. Zheng He-ről bővebben
olvashatnak a National Geographic Magazin legfrissebb magyar
kiadásában.
Megoldandó feladatok
Obrusánszky Borbála útjukat összefoglalva a National Geographic
Online-nak elmondta, hogy a hunok nemzetközi szintű kutatása még
igencsak a kezdetén tart. Mostani útjuk legalább ahhoz hozzájárult,
hogy a mongóliai, belső-mongóliai és a kínai kutatókkal felvették,
illetve megerősítették egymással a kapcsolatokat. Az persze, hogy a
hunok és a magyarok között van-e rokonság, vagy valamilyen
összefüggés, még nem tisztázott egyértelműen. Azt mindenesetre
elképzelhetőnek tartja Obrusánszky is, hogy a nyugati hunok, Attila
vezérlete alatt esetleg olyan népelemek is sodródhattak nyugatra,
Európába, amelyeknek egy része a mai magyarság alkotója. (Genetikai
kutatások szerint állítólag a magyarság génállományának egy
százaléka dél-kínai eredetű!)
Ugyanakkor a történész felhívta a figyelmet arra, hogy a Közép-
Ázsiából, Belső-Ázsiából származó nomád népeket nem szabad
összehasonlítani a mai, letelepedett nemzetekkel, egészen másképpen
szervezett államokkal. Egyedül a régészeti leletek pedig nem
tudják „megszólaltatni" a nomád népeket, így nem dönthető el sokszor
egyértelműen, hogy altáji (mongol, török) vagy esetleg uráli
népesség emlékeit találják meg Szibériától, Mongóliától kezdve az
Aral-tó vidékén át a kelet-európai síkságokig vagy a Kárpát-
medencéig. Ahhoz, hogy közelebb jussunk az egykori nomád történelem
tisztázásához, nemzetközi komplex, nyelvi, néprajzi, történeti és
régészeti kutatás lenne szükséges.
Szegő Iván Miklós
