Dehogy akartam neked tévedést tulajdonítani! A következő mondat bevezetőjének lett szánva, amely arról szól, hogy sehol az ószövetségben ezek szerint nincs szó a lélekről.

 

Egyáltalán a te biblikusságod miatt mentem bele ezeknek a szavaknak az értelmezését keresni, viszont azt találtam, hogy még ugyanannak a szónak sincs egyöntetű jelentése az írástudók között sem. Én aki nem értek sem héberül, sem görögül, ezeken a szavakon vitatkozni eleve veszélyes feladat, éppen azért, mert nincs egyöntetű, helyes állásfoglalás semerre a biblia írástudói között.

Te hasonlóképpen más írástudóhoz, képviselsz egy értelmezést, az egyedül igazit, ám nem valószínű, hogy ennek cáfolatát úgy tudnám megadni, hogy a Biblia fordításait vagy értelmezéseit elemezzük, egyebet pedig nem fogadsz el.

 

Ennek példájára ídézek egy másik biblikus írástudót (apologia.hu), akivel szintén nem fogsz kiegyezni:

 

A héber nefes / görög pszükhé fordításainkban általában "lélek", de a jelentése sokszor "élet" (2Móz 21:23, 1Sám 25:29, Zsolt 54:6, vö. 1Pt 1:9, 4:19), a "benső" (Zsolt 103:1 vö. Lk 1:46), vagy "személy" (3Móz 7:20 vö. 1Pt 3:20), sőt általányos alany: "aki..." (3Móz 5:1), így "lélekszám" (1Móz 46:27).

A héber rúah / görög pneuma jelentése is "lélek", de több értelemben. Alapjelentése "szél" vagy "szellem" (1Móz 1:2, 8:1 vö. Jn 3:8), sokszor a nösámá szinonimájaként "lélegzés" vagy "lélekzet" (1Móz 7:22, 1Kir 10:5, Jób 27:3), ritkán az emberi "lélek", amely a halál után visszatér Istenhez (Préd 12:7). A nefes szinonimájaként, sokszor azzal egy mondatban az emberi "lélek", azaz a psziché (főleg érzelmi) megnyilvánulása Isten vagy emberek iránt (1Sám 1:15, Jób 7:11, Ézs 26:9); ezt a görög Úsz. is átvette (Lk 1:46, pszükhé és 47 pneuma). A nefes és a rúah újszövetségi görög megfelelői (pszükhé és pneuma) a halottak öntudatos, átmeneti létformában levő "lelkét" vagy "szellemét" is jelenti (Jel 6:9, 20:4 pszükhé; 1Pt 3:19 pneuma). Amikor Jézus "kilehelt" (ekpneó Mk 15:39, Lk 23:46), akkor a "lelkét" [pneuma] bocsátotta ki" (Mt 27:50 stb.).

A héber nösámá alapjelentése "lélegzés" vagy "lehellet" (1Móz 2:7, Jób 32:8, 2Sám 22:16, 1Kir 17:17), így a teremtésnél az "élet lehellete" (1Móz 2:7, Ézs 2:22), máshol a nefes és a rúah szinonimájaként élőlényt, életet, személyt is jelent (5Móz 20:16, Józs 10:40, Zsolt 150:6), ritkábban "ihlet" (Jób 26:4, 32:8) vagy "öntudat" (Péld 20:27 vö. 1Kor 2:11 pneuma; a későbbi rabbinikus és kabbalista felfogás szerint a nösámá az ember halhatatlan lelke.)

 

Az eredeti szöveg ismeretének hiányában nem tűnik fel a rúah, a nefes és a nösámá gazdag, a mi gondolkodásmódunktól igencsak eltérő jelentésköre.

 

Az ember ún. hármas- ("test-lélek-szellem") vagy kettős felosztása ("test és lélek") napjainkban gyakran ad okot vitára. A probléma alapvetően az eltérő megközelítésből fakad. A hármas felosztás jogos lehet, ha az emberi lényről úgy beszélünk, mint akinek van szellemi, azaz transzcendens dimenziója vagy funkciója (ti. az Istennel való kapcsolatra), mint akinek van lelki, azaz pszichés dimenziója vagy funkciója (ti. a többi élőlénnyel és az önmagával való kapcsolatra), illetve mint akinek van testi, azaz fizikális dimenziója vagy funkciója (ti. a látható világban való önkifejezésre, működésre stb.). Ennek egy változata lehet az a kettős felosztás, amely az embert "testi", azaz fizikai lénynek, illetve "lelki", azaz pszichés és transzcendens lénynek tekinti. Ilyen funkcionális-dimenzionális értelemben tehát elfogadható az a kijelentés, hogy "az embernek van" teste, lelke és szelleme, vagy hogy "az ember test-lélek-szellem", vagy hogy "az ember "test és lélek együttese". Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a fenti szavaknak a Bibliában más a jelentésköre.

A hármas felosztás ugyanis nem biblikus, ha használói néhány héber kifejezés vélt görög, sőt magyar, angol, német élőnyelvi párhuzamára, megfelelésére hivatkoznak: (1) rúah=pneuma=szellem (2) nefes= pszükhé=lélek (3) bászár=szarx=test. Ezzel a megfeleltetéssel több probléma is van. Egyrészt a modern magyar vagy angol szavak jelentésköre és használata teljesen eltér a héber és görög kifejezésekétől. Másrészt a hivatkozott héber és görög kifejezések többjelentésűek, átfedések vannak köztük, és különben is csak három a többi bibliai "rész" (nösámá, lév, klájót, szóma, szüneidészisz stb.) közül. Ilyen strukturális, analogikus értelemben tehát nem biblikus az a kijelentés, hogy "az embernek a Biblia szerint három része van: test-lélek-szellem".

 

Most kinek az álláspontját vegyem alapul a Biblia értelmezéséhez?

 

 

Ráadásul. Mivel a zsidóknál az emberi agy funkciója eleve ismeretlen volt, ezért a szív szerepelt minden érzelem, gondolat, megfigyelés és döntéshozatal szerveként.

Ennélfogva az is alapos okkal feltételezhető, hogy a szellem és a lélek különválasztása fogalmaikban egyáltalán nem tükrözhette azokat a ma meghatározható jellemvonásokat, amelyekkel mint emberi és isteni vonások ma felruházhatnánk, hanem ezeknél jóval egyszerűbb funkciója volt a használatuknak. Ezért nem valószínű, hogy bármilyen értelmes szétválasztást jelentő magyarázathoz bizonyításszerűen alkalmazhatnánk.

 

Mert nálad mi a szellem? Mi a lélek? Függetlenül attól, hogy ide most ezek szerint vitatható igei bizonyítékokat sorolnál fel.

Gondolat? Érzés? Erő? Döntés? Személyiség? Tudat? Halhatatlanság? Akarat? Vágy? Prána vagy életerő?

 

Hidd el, hogy biztosan dűlőre jutottunk volna már, ha ezek értelme nyelvi aggályok miatt nem lehetne vitatható. Kár hogy semelyik Bibliát nem lehet elfogadni hiteles tolmácsaként Isten akaratának, mert aki azt abból akarja megismerni, akkor tuti, hogy téves vezetést fog kapni.