Lewis Thomas: Hány élete van egy sejtnek.
Ezt a könyvet 1974-ben két kategóriában is jelölték a National Book Award-re, művészeti, és tudományos kategóriában is. Az úr immunológus, és kísérleti patológus, akadémikus.
Ebben a könyvben van egy fejezet, amiből sokat megértettem abból a tulajdonképpen felfoghatatlan folyamatból, ahogy a zene születik.
Ha van rá igény, magamra veszem a rabszolgamunkát, és folytatásokban bepötyögöm ezt a cikket.
Egy részlet:

... A többi hangszerjátékosok, például a tücsök vagy a földigiliszták által játszott egyedi szólamokban önmagukban véve talán nem található zenei hang, de kihalljuk őket a kontexusból. Ha óriás együtesüket egyszerre tudnánk hallgatni, talán tudatára ébrednénk az ellenpontnak, a hangok, a hangszínek és a harmóniák egyensúlyának, a szonaritásnak. A púpos hátú bálna hangszalagra rögzített, feszültségekkel és feloldásokkal, kétértelműségekkel és célzásokkal teli befejezetlen dalait hallgatjuk a zene részeként, mintegy a zenekar elszigetelt szekciójaként. Ha jobb hallásunk lenne, és ki tudnánk venni a madarak szopránjait, a puhatestűek csapatainak ritmikus üstdobütéseit vagy akár a rétek felett a napfényben libegő szúnyogok távoli harmóniáit, ez az egyesített hang alighanem elkápráztatna, lenyűgözne bennünket. ...

CsŐ!