Pál damaszkuszi megtérésénél Jézus nem apostolságra, hanem bizonyságtevésre hívta el. Anániásnak is azt jelentette ki, hogy Jézus nevét hordozza bizonyságul, az ő feltámadása felől.
Már ha hinni lehet az Anániás és Pál féle párosnak, mert tőlük terjedt el a Pál elhívásával kapcsolatos történet mind Damaszkustól kezdve Jeruzsálemig. Ugyanis amikor Jeruzsálembe értek Pálék, a jeruzsálemi tanítványok nem hitték először az egészet. Miért is nem? És ha valóban betöltötte Pált az Úr Szent Lélekkel Anániás keze által, akkor miért nem tudták ezt a tanítványok megkülönböztetni, akik naponkénti megtérésekből láthattát a különbséget a szent lélekkel betelt ember és a még megtéretlen ember között? Vagy a tanítványok már nem rendelkeztek a Szent Lélek ajándékával? A lelkek megkülönböztetésével? Akkor meg mire föl ítélte meg Péter a mező árából félretevő Anániást hogy az ördög megcsalta a szívét? Azt észrevette, de Pálról viszont nem látta, hogy az Úr vele van? Úgy kellett Barnabásnak győzködni: "Dehát úgy hallotta a damaszkuszi történetben elhívta Pált az Úr!".
Ettől a történettől kezdve meg mindvégig Pál saját magáról tesz bizonyságot, és mindenkit elhitet. Még Pétert is, bár azt talán nem volt nehéz. Saját magát teszi apostollá, Krisztus felkentjévé, anyja méhétől kiválasztottá, az Úr edényévé és így tovább. Hivalkodik önjelölt posztjával, vallást teremt, egyházat alapít, elkészíti a szükséges misztikus tanokat és ceremoniális feltételeket (úrvacsora, keresztelés). Új divatot vezet be "szolgálat" és "szenvedés". A hatalmi értékek a tanításában úgyanúgy megvannak csak fordított rendben. Ami annyit tesz, hogy a szolgálattétel legalján levő embernek engedelmeskedik a többi, csak most nem fejedelemnek hívják Pál óta, hanem szolgálattevőnek. Az emberi dicsőség ugyanúgy megvan, csak nem a nyereségeire hivatkozik, hanem a veszteségeire. Hivalkodik ugyanúgy vereségeivel, fogságaival, szenvedéseivel, mintha a nyerségeivel, díjaival, kinevezéseivel hivalkodna, vagyis mindezt a hitetés kedvéért , a bizalom megnyerése kedvéért cselekszi. Nem tanításainak igazságára alapoz, hanem benne való bizalmat próbálja Jézus elől elkaparni. Pál is ugyanúgy szenvedet. Volt fogságban is. Tömlőczben is. Vereségben. És nyert. A kereszténység mind máig hisz Jézus evangéliumától eltérő evangéliumában, más evangéliumot hirdet.
Hogy Pál "többet dolgozott mint mások" emlegetése szintén a bizalom elnyerésért, tehát hitetés miatt csinálja. A példája utánzására és leveleinek való engedelmeskedésre megkérés, már egyház szervezési feladat nála.
Amikor utolsónak állítja be magát, tulajdonképpen elhelyezi magát ezen az ujdonsült hierarchiai rendszerben, hogy mindenkit rábírhasson a neki való engedelmeskedésre. Utolsónak nevezi magát azért, hogy az első helyre pályázhasson. Mint mondtam nem az a fontos, hogy egy hatalmi szerkezetben az utasítástevőket és döntéshozókat minek nevezik, hanem maga a funkció elnyerése. Mindegy hogy a fejest elsőnek vagy utolsónak, úrnak vagy szolgálattevőnek nevezik, ha a funkciója az igazgatás és döntéshozás feladatát végezni.
A Pál féle felfuvalkodás és hivalkodás csak így buktatható le, ha az ember megérti, hogy mindez mi célt szolgál, ami valójában az emberek bizalmának megnyerése,(politika) és engedelmeskedésük biztosítása.
Az Úrnak való engedelmeskedésre biztat, de majd ő fogja megtanítani a tényleges tennivalókat. Az Úr szolgálatára hív, de ő mondja el, mit jelent a szolgálat.
Az egész tanításából csak úgy csöpög az Úr követésének feleslegessé tétele. Akik lélek szerint járnak, azok Pál apostol elképzeléseit követik. Szó nincs az Istennel való kapcsolatra való felhívásról, a tennivalók Istentől való elkéréséről, hanem az ő leveleinek kell engedelmeskedni, abba úgyis belesűrített mindent. Aki ettől eltérőt hirdet, legyen átkozott, kivetett, kárhozott, még ha maga az Isten küld is angyalt, ne higyjenek neki, hanem csak Pálnak a tévedhetetlennek.

http://jezusvagypal.extra.hu

.