Szia DSN! Elfelejtettem az elöbb leírni: Szerinted mi jó ilyenkor? A fényképekkel vagyok így,hol előveszem,hol elrakom őket. Mikor látok Róla egy mosolygós képet,örülök és melegség tölti el a szívem,eszembe jut hol voltunk,mit csináltunk,de egyből utána jön a villámcsapás és rámjön a sírás,hogy soha többet nem látom a mosolyát,nem hallom a hangját,nem érinthetem meg és ez iszonyú érzés! Jó emlékezni miket csináltunk együtt,egy mosolyra,egy beszélgetésre,mindenre,de utána megint minden rossz és üres. Vidéken alszik Ő és megyek hozzá minden hétvégén,alig várom hogy elteljen a hét és "Vele"lehessek,vigyek Neki egy szál különleges színü rózsát,annyira tudott örülni minden apróságnak,de szar ez az egész! Bocs,nem tudok tovább írni. Szia!