Ez olyan, mint amikor Rákosi önkritikát gyakorolt, hogy nem lett volna szabad hagynia, hogy eluralkodjon a személyi kultusz.

Orbán felelőssége nem abban áll, hogy nem nyitotta fel az emberek szemét. Van pártsajtójuk, van párttévéjük, van pártrádiójuk, vannak "civil" pártkiadványaik, vannak óriásposzter-helyeik - és ezekkel éltek is. Pajszerral és ordítva nyitogatták az emberek szemét, ha azok nem méltóztattak volna maguktól látni.

Orbán felelőssége abban áll - és most ne kezdj el ordítani, mert ezzel nem akarom sem Medgyessy, sem Gyurcsány, sem a szoclib parlamenti többség, sem az mszp és az szdsz elnökségeinek, sem a ballib média felelősségét elkenni - szóval Orbán felelőssége abban áll, hogy sikerrel adaptálta a populista-etatista-paternalista demagógiát. Olyan sikerrel, hogy az ellenfelei is átvették - és történetesen legyőzték általa.

Magyarország elszomorító populista vargabetűje Orbán megerősödésével kezdődött, és mindaddig nem is lesz visszatérés a józan, mértékletes, önmérsékletet tanúsító politizáláshoz, amíg Orbán vezető politikai szerepet tölt be. Mert a poszt-kádári Magyarországon nem verhető meg a poszt-kádári populista demagógia, csak egy még erősebb poszt-kádári populista demagógiával.

"Egy Gyurcsányt adok egy Orbánért. Ha most elviszi, ajándékba adok egy Szekeres Imrét."