Kedves EyesOnSight! Napok óta azon gondolkodom, hogy kellene egy olyan topicot nyitni, amiben csak 65 éven felüliek szólalnak meg a forradalom 50. évfordulója alkalmából. Kevesen lehetnek!

Kérlek nézd meg az itt zajló "párbeszédeket", csak a legritkább esetben üti meg a füled emberi, emberhez méltó hang. 1956 nagy ünnepe a magyarságnak! Kevés ilyen van a történelmünkben, de - szerintem - még olyan közeli, hogy kevés indulattal nem lehet beszélni róla. Az indulatok jelentkezése pedig megszünteti a tiszta gondolkodást és beszédet!

Azért zárnám ki a 65 év alattiakat a párbeszédből - lehet, hogy hülyeség -, mert talán kevesebb indulattal lehetne beszélni róla. A fiatalokat szokta inkább elragadni a hév, és érvek helyett a hangjuk megemelésével próbálnak meggyőzni másokat!

Furcsa kifejezést használok most: szerintem 1956-hoz leginkább a szelídség szó illik! (Tudod, a maguknak 1956-ot kisajátító hölgyeket és urakat, és az őket bábúként megszólaltató embereket nem a szelídség jellemzi.)

Az akkori média (újságok, Szabad Európa Rádió, stb) által, meg egymást között felkorbácsolt indulatokat kifejezésre juttató néhány ezer ember mögött ott volt az érdeklődő, egyben szemlélődő tömeg (köztük én is), és várta a fejlemények alakulását. Ezeket az embereket szelídnek mondhatjuk! Aztán a Nyugat ugyanúgy becsapta őket, mint 1989-90-ben a rendszerváltáskor!

Mondhatnám most és tanúm is lenne, hogy fegyvert fogtam, mert valóban a kezembe adták, de visszaadtam békésen, mert mindíg (már 19 évesen is) békére vágyó ember voltam!

Tekintsd jelen topicomat egy műszernek, amellyel mérni lehet a téma más, a szokásoktól eltérő módon való felvetését.

Magad is láthatod, hogy ugrásra készen állnak azok a hadak, amelyek ezt az eseményt egy jó balhénak tekintik, mint azok, akik a lila-fehér színösszeállítás helyett a zöld-fehér színösszeállítást kedvelik áés az egy szín különbség miatt egymást baseball ütővel verik. Ilyenek vagyunk! Ilyennek kell lennünk?