Szia!

 

    Találkoztam én is ilyen okos óvónénivel...  Egy hónapja üldögélt a kisfiam magányosan, ujjacskáit tördelve amikor először bementem megkérdezni, hogy mi van vele. (Az anyukájához helyezte a bíróság a kicsit. Az anyuka pedig az öt és fél éves csemetét a kis-közép csoportba íratta a 3 azaz három évesek közé..)

   Okos óvónéni sajnálkozva mondta, hogy "ez van".. Tudja, hogy szellemileg visszamaradott  a kicsi, és így nem tud vele mit kezdeni.. Egy hónap után!!!

  

  Az óvónéni igencsak nagy szemeket meresztett amikor visszakérdeztem, hogy az írni, olvasni számolni tudó csemetémről beszél? Arról a kisfiamról, aki önállóan olvas meséket?? Épít, szerel, programokat installál a gépére évek óta?

 

   Szegény óvónéni se köpni se nyelni nem tudott.. Annyira megdöbbentettem,

hogy egyszerűen nem hitt nekem.

   Másnap reggel bevittem a kicsim játékaiból, írásaiból... Óvónéni pedig nap közben tesztelte a kisfiam.. illetve az állításaimat.  Még aznap este amikor bementem megkérdezni: Na milyen volt a ("teszt") a kisfiam?

 

   Az óvónéni nem győzőtt szabadkozni, hogy miért nem esett le neki, hogy túl

kicsikkel zárták össze, persze, hogy nmagába zárkózott..

   Aztán lelkesen elmesélte, hogy mesekönyvből olvasott a kicsiknek a kisfiam,

gyurmából különféle dínó szobrokat készített és elmesélte, hogy melyik dínó

milyen. Melyik húsevő, hogyan vadászik, melyikek a növényevők..

   Innentől rendszeresen bementem..  Az óvónéni egy hét múlva már örömmel újságolta, hogy kénytelen volt a sarokba állítani, mert már annyira felszabadult, hogy a kicsik őt figyelték a foglalkozás helyett is..ő pedig bohóckodott nekik...

 

  Szóval amikor a kisfiam  ovis viselkedése sínre került, akkor már az óvónéni is

jól tudta kezelni..