Amíg igazságkeresés közben hajlandó az ember a tévedések belátására, addig nem reménytelen semmi.  A baj akkor kezdődik, amikor az igazság keresése ellen elfogad egy technológiát, ami a gondolkodás elvetését jelenti, és minden igazságot hit által,  elfogadott kijelentésekre korlátozza. A kijelentések többnyire a Bibliának az igehelyei.

 A gondolkodás helyett egy tudatos összehasonlítás marad, a Biblia előírásait kell összevetnie a saját életével és magatartásával. Ennek következtében el kell vetnie az életben azokat a dolgokat és emberket, akik nem passzolnak az így közvetített értékrendhez. Az alkalmazkodáshoz és az igazodáshoz ilyen formán valódi gondolkodásra nincs szükség, a keresztény nyitott talaj a tévhitek előtt, csak a megfelelő módon a Bibliára hivatkozzon.

Nem volna különösebben ezzel baj, de ráadásul a Bibliában is vannak tévedések. A módzser elfogadásával azonban a tévedéseket is éppenúgy az összevetései során felhasználja, mint az igaz dolgokat. Nem a keresztény téved, téved helyette a Biblia. Mossa a kezét, ő biblikusan megcsinált mindent amit az írások rendeltek, mindenki más hamis próféta, vagy a sötétség angyala.

Nos ilyen feltételek mellett a keresztény nem fog előrébb jutni a megértésben.