Szerintem a 86-os gárda egy kissé felfújt luftballon volt.

Szerencsés továbbjutás a selejtezőcsoportból (az utolsó meccsen idehaza már kikaptunk a hollandoktól, igaz, már nem volt tétje), aztán egy kirakateredmény (3:0) egy tét nélküli meccen a brazil B válogatott ellen.

A sorsolást illetően 86-ban sem volt szerencsénk: mind a szovjet, mind a francia válogatott csúcsformában volt és fénykorát élte.

Józanabb, reálisabb szurkolók már a Vb előtt érezhették, hogy abból a csoportból borzasztó nehéz lesz továbbjutni.

A többség persze álmok között élt, hogy a legjobb négy közé jutunk, meg döntőt játszunk, meg hasonló baromságok.

Az a szomorú, hogy a játékosok egy része sem volt tisztában a nemzetközi labdarúgás valós erőviszonyaival. Nagy Antal pl. állítólag visszafordult a repülőgép ajtajából és így szólt a szurkolóknak: "Világbajnokok leszünk!".

Aztán mindjárt az első meccsen kipukkadt a piros-fehér-zöld luftballon, mégha a katasztrofális vereségben súlyos felkészítési hibák is közrejátszottak (alpesi edzőtábor, tésztakúra stb.).