Mondod: "immár nyilvánvalóvá vált számodra is, hogy Isten adta/alkotta az ember bensejébe/keblébe az emberi "szellemet" (Préd. 12,9.; Zak. 12,1.) mégpedig akkor, amikor a "földet fundálta" a biblia szerint"

 

Ebben így van két hiba. A szellem eredetét ugyan Isten kezébe tudom, de a keblébe helyezés azért erős ellenzésre talál nálam. Az ember keblébe nem biblikusan én a lelket gondolom, a szellemet pedig az elméjébe, tehát Prédikátor kijelentését nem tudom igazolni. Másik hiba hogy a föld fundálásának idejére hivatkozással vélhetően azt akarná valaki ebből kihozni, hogy tehát amikor az élet lehelletét az Ádám orrába lehelte az Úr. Pedig az tudtommal nem szellem hanem idézeted alapján is: lélegzet, erőteljes fúvás, szél. Ez pedig erős túlzással lehetne csak a szellemmel azonosítani, hiszen éppen így lehetne a lélekkel is, meg a levegővel is, de valamilyen spiritiszta erővel is, vagy magával a pránával is. AZ hogy azt gondolom, a szellemet jelenthette az élet lehellete, az sajnos kevés egy elmélet igazolásához. Miért nem azt jelenti ez neked, hogy a lélek és szellem együtt kerülne az élet lehelletével az Ádám orrába?

 

Mondod hogy már ott szerepel az ember hármassága, de nehéz fejű lévén nem látom. Hol? Hiszen végig szellemről és testről beszéltél, hiszen az élet lehelletét is szellemként azonosítottad. Hol említetted a lelket?

 

Nem világos, hogy hogy kerül ide ez érzéki. Az érzéki test, az érzékiesség minden nem Károli fordításban is érzéki testnek vagy érzékiségnek van fordítva, köze nincs a lélekhez. A Bibliából egyáltalán nem venném a szívemre, ha a lelket az érzékiséggel azonosítanád. Nálam (Bibliától függetlenül) az érzékiség ugyanúgy testi dolog és nem lelki, ahogy Pál szerintem is testi dolognak gondolja. De még Júdás is érzékiségről beszél, és nem lelkiségről. Ezért Pál jól gondolja, amikor az érzéki embert testi embernek mondja, és te nem gondolod jól, ha ez alatt lelki embert értesz.

 

Valóban azt gondolod, hogy az érzékiség egyenlő a lelkiséggel?