Dennis Bergkampból nem lesz még egy. És nem a személyre gondolok, sokkal inkáb a szerepre, amit betöltött - és nem túl nagy szó - az életemben. Miatta szerettem meg a klubot és lettem Ágyús 1997-ben, valahol tudatra ébredésem késő hajnalán. Ha az Arsenalra gondolok, automatikusan ő az első kép. A példakép, nem csak a játékával, hanem nyilatkozataival, életvitelével, személyiségével.

A tavaly nyári személyes találkozás legmerészebb álmaim beteljesülése volt, a DB10 Day csak fokozta, hogy utolsó gólját élőben láttam pedig gyerekim és unokáim számára lesz százszor, unalomig ismételt történet...

Lojalitás, elegancia, kivételes játékintelligencia, elképesztő technikai tudás, önzetlenség - csak pár jelző, ha meghallom a nevét.

Jelen pillanatban pótolhatatlan űrt hagy, bár a mezre pillantva mindig tudni fogják, hogy ki az örök Ágyús kedvencem: Dennis és az ő 10-es, vitán felül legendás meze.

Csak annyit szeretnék mondani, hogy KÖSZÖNÖM, DENNIS!