kedves gyomnövény! nem kell ám felparikázódni - ennyire. Vannak olyan helyzetek az életben, amikor az ember nem gondolkodik-előre- azon, hogy bármi megtörténhet, és valaki, akinek megpróbált segíteni, jóval túlértékeli a kapott lehetőségeket, és esetleg ha nem is visszaél vele, de nem hajlandó a dolgait úgy alakítani, hogy normális keretek között megegyezés szülessen. Nem ír az ember papírt arról, ha a tesónak, vagy közvetlen rokonnak szívességet ad. Vagy ha igen - az elég baj, mert elvadultságot, és üldözési mániát feltételez.- szerintem.
De az viszont minimáisan elvárható, hogy ha valaki tulajdonos egy lakásban, és szivességből odaadta azt , akkor ha van valami megoldandó probléma, akkor a helyet "puszira" elfoglaló felek, ne személyes sértésnek vegyék,ha kissé másképp alakul a helyzet, mint az az első pillanatban valós volt, hanem normális ember módjára lehessen megegyezni velük.
Az meg hogy a ki hogyan beszél a párjáról, szerintem a személyes magánügye. És nem véleményezésre szánt dolog. Sokszor fordul elő, hogy aki a pénzt keresi, ott kell, hogy hagyja a párját ideig-óráig.Én is megéltem ilyet - de nem gondoltam hogy a pasim nem szeretne engem,és a gyerkemet:-))-sőt még szülni is egyedül tántorogtam be, amíg a pasim németországban volt - viszont cserébe én nem szerveztem meg a lakásának albérletét - úgy hogy eldöntöm, hogy ki mit csinálhat benne, és kinek vannak nagyobb jogai a másiknál.

Vannak és lesznek mindíg olyan dolgok az életben, ami nem kíván sem ügyvédet, sem bíróságot, sem semmi mást, de az ember az erkölcs, szokás, tisztelet, és emberség miatt tanácstalanságban "szenved" és megkérdez másokat. Tanulságot leszűri, és megpróbál a legjobban dönteni. - szer-ző-dés nélkül:-)