Na folytassuk:

 

1. A szeretet:

 

A szeretetről sokféle értelmezést alakítottak ki az emberek már Jézus koráig is, s emiatt írta körül Jézus azt a "szeretetet", ami maga a valódi "szeretet", ami Isten maga! Mert Isten maga a szeretet, mégpedig a valódi szeretet (1. Ján. 4,8.16.). Emiatt definálta másoktól eltérően

- a felebaráti (Lukács 10.), és

- a testvérek közötti szeretet fogalmát (Ján. 13,34-35.),

hogy az emberek tudják azt, hogy melyik az a szeretet, amely Istentől van, s melyik az, amelyik nincsen Tőle.

 

Ezt pedig bizony mintául adta, éppen amiatt, mert más szeretetet is mondtak az emberek valódi szeretetnek, olyat, amelyik nem volt valódi, nem volt valóságos. Mert minden jó valóság forrása Isten, s ahhoz meg kell ismerni a forrásban elrejtett valóságot, s nem gyártania az embernek helyette másikat Isten valósága nélkül, a maga szegényesebb emberi valóságából. 

 

Jézus látta tisztán, hogy az emberek megelégszenek a maguk lelkéből gyártott szeretetnek gondolt lelki szinttel, ami pedig nem azonos azzal a szeretettel, amelyet Isten tanusított feléjük azzal, hogy az Ő egyszülött fiát adta oda értük, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen (Ján. 3,16.)! Így kell szeretnie Jézus új parancsolata szerint az Őt követőknek is, azaz a maga életéből (akár az egészet) átadni készen az Ő felebarátjáért, testvéréért (Ján. 15,12.). 

 

Márpedig ezek minták, amiatt minták, mert voltak ezen kívüli "szeretet-minták" is az emberek előtt Jézus korában is, amelyek szintén azt mondták magukról, hogy Ők szeretik a felebarátjukat, de mégsem voltak hajlandóak semmilyen áldozatot sem válallni a felebarátjukért (Luk. 10.). Mert akár a "papot", vagy a "Lévitát" megkérdezte volna bárki, mindkettő azt mondta volna, hogy Ő szereti azt a "félholt" embert, de ennek ellenére nem tartja szükségesnek azt, hogy a szeretetének az is jellemzője legyen, hogy a félig élő, "félholt" embernek az életéből hiányzó "fél" életet a maga "életéből" odaadja annak, hogy újra egészként élhessen tovább. Mert azt hitte a Lévita és a pap is, hogy ha a maga életéből "ad", akkor Neki kevesebb lesz ezáltal. Holott, aki ad a magáéból a másiknak szeretetből, annak az Úr az adása miatt sokszorosan kipótolja azt, amit hajlandó volt odaadni a másiknak segítségként.

 

Ezek tehát minták, amiatt mert bőven voltak, vannak ellenpéldák, ellenminták.

Emiatt mondta azt Jézus, hogy "amint én,... úgy" tegyetek Ti is (Ján. 13,34-35.).

Emiatt mondta azt Jézus, hogy "ha az én..., "(akkor) "megmaradtok az én szeretetemben" (Ján. 15,10.), stb.... 

 

Ezek a szókapcsolatok ("amint én... úgy, ha az én...") pedig bizony MINTA jelölésére valók a magyar értelme alapján, egy fogalmi minta jelölésére, Jézus pont amiatt szólt erről, hogy e minta alapján tegyen az ember, s ne az általa addig elégségesnek mondott alapján. Azaz légyszíves ne állíts olyat, hogy "én írom körül a mintát", mert biza nem én, hanem Jézus írta körül a szeretet-mintát. Szépen, alaposan, úgy, ahogyan kell. Mind a görög, mind a magyar nyelv szabályai szerint. Pont amiatt, hogy úgy tegyen az ember, s nem a valóban létező, másik, de nem elégséges mintát követve!

---------------------------------

 

Abban egyetértek Veled, hogy sokszor a látszatra bűnösebb emberekben nagyobb a mértéke a VALÓDI szeretetnek, mint a magukat nagy-nagy hívőnek mondó emberekben. Erről beszéltem én magam is eleget Prklhtnek itt a topikban, s ír erről eleget az Ige is, s beszélt erről eleget Jézus is a példázataiban.

 

Azonban azt lásd, hogy én nem erről beszéltem, ezzel szemben egy szót sem szóltam, hanem csak magáról a szeretetről, mint fogalomról. Arról, hogy Jézus miként írja körül azt a szeretetet, ami az Istenben van, s amit Ő maga is képviselt, mint követendő mintát, s miként beszél annak kihűlt, emberek tömegei által elégségesnek gondolt, elégségesnek mondott változatáról.

 

 

2. A halálban létezés egyik formájaként említettem csak a "halál árnyéka" kifejezést. De ne hagyd el mellőle légyszíves a másik kettőt, a "halál", valamint a "sötétség" fogalmait, merthogy ezeket is említettem, mint olyanokat, amelyek mindhárman mind arra a valóságra, létállapotra utalnak.

 

A "halál árnyéka" kifejezés pedig biza nem csak a 23. Zsoltárban van meg, hanem még számos más versben más helyeken is (Jób, Ézsaiás, Jeremiás, más zsoltárok, stb...), de a közös mindben, hogy ugyanazt a szellemi valóságot írja le, az Istentől elszakított környezetet, azt, ahol nem tapasztalható meg Isten jelenléte az emberek Istentől bűneik miatti elszakítottsága miatt. Az ilyen emberek és az ezt okozó és fenntartó szellemi lények atmoszférájáról, szellemi minőségéről szól az Ige, s arról, hogy milyen legyen a hívőknek az ezzel szembeni viszonya. Mert annak létezését nem tagadja le az Ige, hanem szól arról, hogy miként kell a gonoszhoz, a sötétséghez, a sátáni erők által uralt helyekhez, helyzetekhez viszonyulnia az Istenben bízó embereknek.

 

3. A "szellem"-ről később szólok még, mert látom, nagyon leragadtál több helyen valóban hibás fordításoknál, ahelyett, hogy az eredeti szöveget, s annak az eredeti jelentését tanulmányoznád.

Olyan dolgok nem láthatóak, s nem evidensek Neked emiatt, hogy az számomra döbbenetes (pl. azt gondolod, hogy az Ezékiel 37,8-10. szellem kifejezéseit Károli helyesen fordította volna a "lélek" szóval. Á dehogy, "szellem" van ott nagyonis az eredetiben! Nézz utána, ha nem hiszed, ahelyett, hogy az én szavamat vonod itt kétségbe!), emiatt szinte az alapokról kell elkezdenem magyaráznom Neked ezt a bibliai fogalmat.

 

 

Idő híjján most itt abbahagyom.

 

Üdv.:

 

vm