Ez igaz. De a digitális technika csodákra képes. A kifakult, színefogyott felvételeket bámulatosan jó eredménnyel fel lehet újítani.

Nekem nincs profi digiműhelyem, csak egy Studio 9-es szoftverem - igaz ahhoz minden megvan - mégis megdöbbentem, hogy mit tudtam vele elérni.

Van egy csomó VHS-re rögzített 20-25 éves családi kazettám, amelyeknek már akkor sem tetszett a gyengus, fakó színe, amikor készítettem őket. Van pl. egy csupán 10 éves görögországi útivideóm, amelyen a homoktól a tengerig minden egyformán lilás-kékes árnyalatú. (Nem vittem magammal UV szűrőt!) Aztán bedigizés után elkezdtem kisérletezni a különféle automatikus javító effektekkel és teljesen elgyengültem a hatást látva: a kékség eltűnt, a homok sárgásbarna, a tenger a világos zöldtől a türkizig minden színében pompásik, hófehér a hullámok habja, a lila-zöld napernyőből tűzpiros-sárga lett, mint ahogy akkor ott volt a helyszínen.

A filmmel sokkal nagyobb a baj, mert ha már töredezik, akkor csak a profik sok száz milliós boszorkánykonyhájában tudnak rajta segíteni vegyszeres kezelések utáni kockánkénti szkenneléssel, képjavító és tisztító eljárásokkal és a végeredmény filmre történő visszaírásával. Nemrég amerikából került haza pár 35 mm-es, már rég elveszettnek hitt háború előtti, amúgy katasztrofális állapotú filmtekercs. Ezeket hosszú hónapok, ha nem évek munkájával mentették meg a szakemberek. 

Ilyen költségeket az amatőr nem képes bevállalni.