"Vagy most nekünk kéne megoldani a helyzetet?
Nem. Nekunk. Csak rengetegszer megkaptam, hogy hujen gondolkozom es kivancsi vagyok, hogy mas hogyan lat egy ilyen szitut. "

 

Eldurrant az agyam, sorry, de leírom!

 

A "barátnőd" hsz-a olvastán...

 

1. Én a helyében nem szültem volna kisgyermeket egy olyan pasasnak, aki fittyet hány a családi kötelékek fontosságára. Mert erről van itt szó, kérem!!! (Pl. pont a karácsonyi ünnepek és az új év közötti időszakában hagyna egyedül, veszélyeztetett terhesen!!! Én ezt nem lennék képes megbocsátani, sajnálom. Örülj, hogy nem én vagyok a "nejed"!)  

 

Bár ez a ti magánügyetek, meg nem a múlt században vagyunk már, de engem egy ilyen élethelyzetben rohadtul zavarna, hogy nemhogy nem vesz feleségül a pasim, de még élettársának sem hajlandó nevezni (pl. itt a topikban). Csak "barátnő" vagyok, a kölykével a karomon...

 

Ugyanígy ahhoz a böhöm nagy lakáshoz nekem semmi közöm, nemcsak jogilag nem vagyok tulajdonos vagy haszonélvező benne, hanem jobb, ha tudatosítom magamban, hogy ha benne laknánk és megromlana közöttünk a viszony, akkor gyerekkel együtt bármikor kitehetne engem a "barátom" az utcára.

 

Ez messzemenő következtetés, az igaz, de bennem felötlene azután, hogy a testvéreméket, akik nekem a rokonaim - és ha házasok lennénk, akkor bizony a férfinek is rokonává válnának a sógorék-sógornőék (az angolban: sister-in-law, brother-in-law!) - a kedves párom úgy kezelné, mint bárki idegen harmadik személyeket, akiket pl. hirdetés útján fogadott el bérlőknek.

 

 

2. Érzelmektől mentesen, szárazon, jogilag:

 

A pasas (tulajdonos) és a húg + sógor (bérlők) között bérleti jogviszony jött létre még akkor is, ha ezt nem foglaltátok írásos szerződésbe, nem határoztatok meg piaci értékű bérleti díjat, hanem csak a rezsiköltségek lettek rájuk hárítva.

 

A szerződés mi? Felek kölcsönös megállapodása. Ha a kölcsönös megállapodás nem tartalmazott olyan kitételt, hogy "figyeljetek, óriási az a lakás, előfordulhat, hogy gondolok egyet és az egyik nagyszobát kiadom másoknak (pláne, ha van két külön bejárat); sok jó ember kis helyen is elfér", akkor hiába te vagy a tulaj, szerződésszegésnek minősül egyoldalúan módosítani a feltételeket! Nem voltál korrekt!

 

3. Szubjektív megint:

A többiek inkább arra hoztak példát, hogy "fogadd be a tótot, s kidob a házadból". Ezt is látnod kellett volna, hogy ha a "sógornődék" nem éltek vissza a bérlői szerepükkel, nem játszották el a tótot, akkor meg pláne indokolatlan volt őket így büntetni.

 

Kisiskolások gondolkodnak csak olyan egyszerű logikával, hogy van egy nagy lakás két nagy használható szobával, van négy ember, osszunk be kettőt az egyikbe, kettőt a másikba.

Egyébként tudnék neked olyan sztorit mesélni, ahol >100 m2-en sok ember (több család/pár) együttlakása tragédiához vezetett. Pedig mindegyiknek jutott egy szoba...

 

Manapság az emberek, a  (25-35 közötti) párok, a családok általában nem úgy élnek, és nem olyan a hozzáállásuk mint a szüleink idejében vagy a kollégista évek alatt. Magyarul mindenki félti a maga életterét, nem szívesen osztja azt meg se rokonnal, sem baráttal, sem nagypapával, sem kiskutyával! Még a bérelt lakást sem. Már nem is albérletről, vagy társbérletről, hanem csak simán bérletről van szó - csak ez a köznyelvbe még nem ment át. 

 

Most már nem cocializmus van, a "kispolgárnak" is természetes igénye lehet az ún. privát szféra tiszteletben tartása. Az alaprajzból az tűnt ki, hogy csak 1 konyha van, 1 fürdőszoba és 1 wc - így két idegen pár/család (vagy 1 pár + 1 egyedülálló ember) privát szférája nem osztható meg.

 

 

4. És nem hülyén gondolkozol, hanem érzéketlen tuskó vagy, egy inkorrekt ember, akinek agyára ment a jólét! És kicsit el vagy szállva magadtól.