Sok mindenben igazad van, de aztán kiderül, hogy mégsem.

Vegyük sorra!

 

Pl. egy rugómotoros filmkamera sokkal praktikusabb utazáshoz, mint egy videó, amivel az akkutöltögetésre vagy kárhoztatva.

 

Ez 10 évvel ezelőttig igaz volt. A pár éve vásárolt Sony videómnak már 14 órás működésű Info Li akksija van, amivel egyszeri töltéssel egy 15 napos külföldi úton akár 4-6 órás anyagot is le tudok forgatni. A töltőt már csak kabalából viszem magammal, hogy hátha... De még soha nem kellett. Ha meg kellene, akkor ráteszem este és reggelre megint 844 percet mutat a kijelzője.

 

Aztán egy filmkamera azért is jobb, mert kénytelen-kelletlen megtanít snittelni, filmszerűen gondolkozni...

 

Ez így van. Egykoron - évtizedekkel ezelőtt - a 8-as, S8-as a drága nyersanyag és a 4-5 perces tekercsek bennünket valamennyiünket megtanítottak takarékoskodni, meg tömören fogalmazni. Az első videófelvételeim nagyon tömörre sikeredtek, nem tudtam megszokni, hogy lehet nyomni, van anyag elég. De később tudatosan váltottam szemléletet ezen a téren. A rövid, drága tekercsek miatt sok-sok értékes jelenetről lemaradtam, mert épp akkor nem nyomtam a felvétel gombot. A videó olcsó, jószerivel szinte pénzbe sem kerül a kazettaidő, ezért lehetővé teszi, hogy egy-egy izgalmas helyszínen ne csak néhány másodpercig forgassak, hanem akár mindent felvegyek. Rendszerint fel is veszek mindent.

Ám a jó filmes tudja, hogy egy több órásra sikeredett videót nemhogy a család és a barátok, de ő maga se fog megnézni soha a büdös életben. Ezért aztán ott a vágó szoftver - én a Pinnacle és a Studio 9 mellett tettem le a voksomat - amelyel a felvett teljes anyagból kicsemegézem a legszebb, legjobb, legérdekesebb részeket és hozzáillő aláfestő zenével, estleg kommentárral, feliratokkal, inzertekkel ezek kerülnek csak bele a filmbe. A többi könyörtelenül megy a kukába.

 

Más a helyzet a családi filmekkel. A cseperedő kisgyermekről készült felvételeket nem szabad kurtára vágni, ezek lesznek az archívumunk legféltettebb kincsei. Hiszen gyermekeink hamar felnőnek, a dolog megismételhetetlen és pótolhatatlan, az egész család szívesen nézi önnmagát és családtagjait a régi jeleneteken.

Ugyanígy a nagyszülőkkel, rokonokkal készült közös felvételek, családi események, ünnepek sem tartoznak az agyonnyírbálandó jelenetsorok közé.