1. A szellem-lélek-test egységére, s külön alkotórészeivel kapcsolatban írtam az előbbi hsz-omban az 1.Móz 2,7. mellé (ha ott nem látnád! Pedig az ott szereplő lehelletnek fordított "ruach" szellemet jelent elsősorban, de amiatt fordították "lehelletnek", mert lehellés által közölt szellem az eredeti jelentése a szónak) más igei példát is. Ezt jobban megvilágítja pl. az idézett Ezékiel 37., ahol szintén a teremtés és szellem általi megéledés, élővé, lélekkel (mert ugye a földi élet hordozója a lélek/vér az ott leírt 2 másik mózesi idézet alapján!) rendelkezővé válás folyamatát írja le az Ige, a mózesi teremtéshez hasonlóan. Ezen kívül számtalan példa van még az Igében erre, az előző hsz-omban is írtam külön az ember szelleméről hosszabban, azaz nem csak a lélek-élet címszó alatt.

 

Magyarán az én szellem-lélek-test emberi felosztásom nagyon is a biblia fogalma, és nagyon sajnálom, hogy azt állítod, hogy "ez a háromság sehol nincsen ilyen egységben feltüntetve a bibliában". Most már két példa (1. Móz. 2,7., és az Ezékiel 37.) van előtted a hármasságról, meg számos magyarázat egyenként róluk. Amelyek bizony mind egyeznek az én fogalmi képeimmel, s mind eltérőek bizony a Te fogalmi képeidtől ("a gondolkodás a szellem, a lélek az érzelem, meg, hogy a test része a vér elsődlegesen", s nem vetted észre, hogy a vér elsődlegesen a lélekkel azonos, stb...). 

 

Ez van - persze CSAK a bibliában.

 

2. Minden bibliai bűn-fogalomban az az azonos, hogy Istennek az emberrel megismeretett aktuális akaratának a így már akaratlagos áthágását mondja bűnnek (megjegyzem, Te is elismertél már korábban ehhez hasonló fogalmat, ha kell kikeresem).

 

Magyarán a bűn mindig az aktuális Isteni akarathoz van viszonyítva, s az annak való engedelmesség, vagy nem engedelmesség a kérdés csak. Én mindvégig erről beszéltem, s ez alapján írtam többször arról, hogy a törvény "Ne ölj" parancsolatát számos alkalommal áthágták a zsidók is Isten újabb, aktuálisabb parancsának engedelmeskedve. Mert az Istennek az aktuális módon való engedelmesség, szófogadás az elsődleges a biblia szerint (1. Sám. 15,22.), s az annak a be nem tartása a vétek, bűn fogalma (24. vers).

 

Magyarán, ha valaki a törvényen kívül nem kapott Mózes idejében, vagy később külön parancsolatot Istentől (ami akár a törvény áthágását is jelentette), akkor a törvényt kellett betartania.

 

Ábrahám is embervért készült ontani Isten aktuális parancsolatának engedelmeskedve, holott azt a Noénak adott törvény kifejezetten tiltotta. Hitte közben mindvégig azt, hogy nem kell majd Isten egykori parancsolatát áthágva ártatlan ember vérét ontania. A hite meg is tartotta Őt, s a fiát.

 

A bűn helye nyilvánvaló módon az embernek a testében lévő szíve, ami az ember akaratát irányítja. Emiatt időtlen az ajánlása az Igének Mózes óta, hogy az embernek a szívét kell megőriznie, azt kell körülmetélnie, abba kell Isten Igéjét, kijelentett akaratát felírnia, azt kell tisztán megőriznie. A szív a testben van, emiatt a helye csak a biblia szerint a test a bűnnek, s csak emiatt. Mert minden bibliai szerző, aki szól a szívről, az azt emeli ki legfontosabb tisztaként megőrzendőnek.

 

Bizony Pál is a szív tisztaságának a megőrzéséről szólt, s azt mondja, hogy a még meg nem engedett, túl korai, ifjúként elvenni akart kívánságokat el kell kerülni a hitéletünk elején, azaz túl korán, s egyelőre csak az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet kell követni - "tiszta szívből" (2. Tim. 2,22.).

Idéztem én ezt már korábban Neked, s bizony ezt nem láttad már sokszor Pálnál, s az Ige más helyein sem, hogy beszél az Ige olyan kívánságokról, amelyek még túl koraiak a hitben még ifjaknak, azaz "idő előtt elvett áldások" lennének. Márpedig alapelv az Igében, hogy

"mindennek rendelt ideje és ideje van az ég alatt minden rendelt akaratnak"(Péld. 3,1.).

 

És itt bizony ez után az Ige felsorol szinte minden emberi jó és rossz dolgot, figyelmeztetve arra, hogy mindent csak időben vegyen el az ég alatt minden élő ember. Tehát a kívánságok idő előttisége, vagy időbenisége nagyon fontos az Ige szerint, azaz nem csak Pál szerint. 

 

3. Hústest - test kérdése.

 

Megintcsak elfelejtetted, hogy Pál nem hústestről ír, hanem mindig testről, s két szót egymás szinonimájaként használja, azaz mivel a "test" kifejezés közös a kettőben, emiatt a "test" kifejezésként használja a "hústest" kifejezést is!

 

Ennek alátámasztására írtam már példát korábban, amit simán elfelejtettél. Leírom mégegyszer:   

 

Nézd meg a Róma 8. görög szövegét. Abban verseken át hol a "hústest" szót használja, hol a "test" szót. De a legfontosabb az, hogy van olyan, amikor egy versen (13.) belül mindkét szót használja ugyanarra a valóságra - azaz a "test"-re, s nem holmi akarattal, gondolkodással, szívvel, lélekkel, elmével nem rendelkező valamiféle "hústest" darabra! Tehát Pál a hústestet a test szinonimájaként használja az írásaiban, azaz nem cselekvőképtelen húsdarabként! 

 

Akkor pedig, amikor kifejezetten a csak "eledellel" ellátandó testről beszél (amit nem az akaratiság, a lélek, az elme, a szív jellemez), akkor azt külön kihangsúlyozza. Így tesz az 1. Kor. 6. 13-ban. Ezt az eledellel ellátandó testet nem tartja a bűn megcselekvése helyének, ezen kívül valónak mondja a bűnt (18.vers).

 

Egyéb összefüggések:

 

- Mivel a szív a testben van, emiatt Jézus is a bűn megcselekvésének a helyét a szív helyszínébe, közvetve így a testbe is helyezi. Oda, ahova Pál is, a testi temészet által uralt emberi testi egészbe, az akaratnak, a szívnek, a gondolatiságnak, az elmének, a léleknek is helyet adó emberi testbe.  

 

- Pál a Gal. 5-ben (és máshol is) számos olyan bűnt sorol fel, amelyekre puszta fizikai test nem képes, csak olyan test, amelyben benne van az akarat, az elme, a gondolatiság, a lélek, a szív. Ilyenek például a bálványimádás, varázslás, gyűlölködés, harag, irígység, patvarkodás, stb, stb... Emiatt látható, hogy Pál nem sima hústestről, egy darab húsról beszél, hanem az ezen cselekedetekre (amelyek többikét elsődlegesen a gondolatiság jellemzi, pl. irígység) képes testi egészről, szívestül-lelkestül-elméstül-akartostul, azaz magáról a "testi természetről".

Márpedig Jézus is arról az emberről beszélt, akinek a szíve-lelke romlott meg, s vitte az ember egészét (benne a testet is!) bűnös cselekedetekre.  

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Na ezt mondja a Biblia, s ezt mondom én is.

Neked nem muszáj elfogadnod a biblai fogalmi képet, csak annyit kérek, hogy az én fogalmaimat ne mondd "nem bibliainak", hanem kicsit vizsgáld meg jobban

- az eddig általam elédadottakat a elfelejtés helyett,

- magát az Igét, s az eredeti szövegeket,

- valamint az összefüggéseket.

Ez utóbbit ha nem veszed észre, akkor nyugodtan kérdezzél azokat látóktól, ahelyett, hogy állítanád, hogy a Te fogalmi, s összefüggési képed bibliai volna, s másé nem.

 

Mert a Tiéd nem bibliai, ami nem baj, csak ne mondd annak, s a másét nem annak! 

 

 

Üdv.:

 

vm