Folytatod az értetlenkedést az igeismereted hiánya és az összefüggések nem látása miatt.

 

Van bizony "valódi" élet, szeretet, és igazság az Igében leírva, nagyon is van, ezerszer megkülönböztetve a hamis utánzataitól. Ideje lenne ezt észrevenned a megkülönböztetés tagadása helyett:

 

1. A szeretet:

 

Az a minta a szeretetben, amit Jézus követendő mintának mondott. Aki ezt teljesíti, az szeret valódi szeretettel, aki nem teljesíti, abban "meghidegült" a szeretet Jézus szerint, s csak "kihűlt" (Máté 24,12.), azaz tűz, odaszánás nélküli szeretettel tud szeretni, olyannal, ami a legkisebb próbát sem állja ki az "állhatatosság" hiánya miatt (13.). Jézus nem azt mondja tehát, hogy megszűnt ezeknek az embereknek a szeretete, hanem csak azt, hogy meghidegült, kihűlt, állhatatlanná vált, ami nem állna ki próbát.

 

A "valódi" szeretet az nem "állhatatlan, kihűlt, meghidegült", a próbákat ki nem bíró szeretet, hanem:

- az Atya szeretetéhez hasonló,

- ahhoz, ahogyan az Atya szerette a Fiát,

- és ehhez hasonlóan szeretett Jézus, a Fiú minket,

- és ennek az alapja a parancsolatainak a megtartása,

- és az a készség, hogy a testvérekért, felebarátokért akár át is adjuk az életünket (Ján. 15,9-13.),

- azaz az áldozatvállalás készsége (ismerős ugye a magyar közmondásban is, hogy a bajban ismerszik meg a barát!).

 

Ezek a nem kihűlt, az állhatatos, a próbákat kiálló, azaz a VALÓDI szeretetnek az alapjai. Aki így szeret, az szeret valójában, aki nem így szeret, annak a szeretete nem azonos a Jézus által kívánatosnak mondott szeretettel.

Mert a szeretet híres parancsolatában (Ján. 13,34-35.) is bizony azt mondta, hogy 

"...amint én szerettelek Titeket, úgy szeressétek Ti is egymást, erről ismeri meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok...",

azaz külön, egy szintén létező, másik "szeretet-szinttől", a kihűlt, meghidegült, állhatatlan szeretet-szinttől külön szeretetnek nevezi azt a szeretetet, ahogyan Ő szerette a tanítványait, s a követőit. Sőt, a saját maga által mintának adott, VALÓSÁGOS, VALÓDI(BB), szeretet-szintet Jézus a világ által is érzékelhető külön ismertetőjegynek mondja, nyilvánvalóan azért, mert érzékelhető a különbség

- a világ által addig látott "szeretet", ami valójában NEM VALÓDI szeretet, és

- a "jézusi szeretet", a valójában VALÓDI szeretet között. 

 

Tehát ez utóbbi a "valódi" szeretet, ez az, amiről én eddig beszéltem, ez az, amiről követendő mintaként, IGEN-ként Jézus a Bibliában szólt, s ez az, amit vannak akik bizony nem érnek el, még ha azt is mondják magukról, hogy "szeretnek". Szeretnek, de kihűlt, meghidegült, áldozatot vállalni nem akaró, állhatatlan szeretettel, amire Jézus azt mondta, hogy mondjanak az Őt követők NEM-et! Tehát beszélt Ő itt az IGEN-ről, és a NEM-ről, éppen a minőségi különbség alapján! A valódira IGEN-t kell mondani szerinte, a kihűlt nem valódira pedig NEM-et! Mert mindkettő "szeretet" a világ szemében, de mindkettőt a világ is meg tudja különböztetni, hiszen felismerik Jézus szerint a jézusi tanítványok szeretet-minőségének a különbözőségét az általuk addig látott szeretet-minőségtől!

Isten tehát csak abban a szeretetben van, amely szintről Jézus a János 15-ben beszélt. Csak abban.

 

Csodálom, hogy ezt a szeretet-minőség különbséget eddig sem az Igében, sem a való életben nem vetted észre, hanem inkább cikized itt azt, akinek ez evidencia, akár az Igében, akár magából az életből. Pedig Jézus igazán világosan beszélt erről!

 

2. Az élet.

 

Azt írod az életről és a halálról, hogy

 

"A kettő közötti átmenetet nevezed a "halál árnyékának"..."

 

Légyszíves ne csináld már ezt!

Légyszíves nézz már utána az Igében ennek a kifejezésnek, s vedd már észre, hogy NEM ÉN NEVEZEM ezt a "halál árnyékának", hanem maga a biblia számtalanszor! Hát nem cseng a füledben vissza ez a kifejezés akár ebben a formában, akár más hasonló formában (pl. a "halál völgyében", "sötétségben", stb...) vagy ezerszer, amikor az Igét olvasod? Te most viccelsz, hogy az én szavajárásomnak fogod csak fel ezt a kifejezést, s a mögötte lévő tartalmat és nem veszed észre benne a számos igei azonosságot? Eddig komolyan nem esett le Neked ezzel kapcsolatban a tantusz?

 

3. A szellem.

 

Ideje lenne jónéhány igét átnézned, amiben a biblia az emberben lévő szellemről ír! A teremtéskor Isten azt a hármas egységet alkotta meg az embernek, amelyet én írtam - szellem-lélek-test. Ha Te ezt nem veszed észre, ez akkor is így van, s a test bizony attól lesz életben, hogy Isten a saját szellemét lehellettel belé adja. Onnantól élő lélekké lesz, de a szellem elevenítette meg először.

 

Segítek Neked ezt jobban megérteni Neked:

 

"...és lehellt az ember orrába életnek lehelletét. Így lett az ember élő lélekké."(1. Móz. 2,7.),

"...és beléjük ment a szellem, s megéledtek..., és adom az én szellememet belétek, hogy megéledjetek..."(Ezékiel 37,10.14.),

"...minden testnek az élete az Ő vére..."(3. Móz. 17,14.),

"...a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne edd!"(5. Móz. 12,23.).

 

Tehát a testből Isten szelleme csinál megéledő, élő lélekké váló embert, akiben a vér hordozza a lelket, s az életet. Magyarán, ha a vérnek az emberen belüli mozgása megszűnik (kifolyik belőle teljesen, vagy leáll a keringése), akkor szűnik meg a földi test élete, s akkor távozik el a földről a lelke (és a szelleme). Tehát a vér nem csak a lélek, hanem az (földi testben élt) "élet" hordozója is a biblia szerint! A vér emberben való mozgásáig tart a földi élet, addig van a földön az embernek a lelke - a biblia szerint, azaz NEM énszerintem!

 

Tehát, a szellemnek a halál létállapotába kerülésével nem szűnik meg az embernek a testben-lélekben/vérben élt élete, mert a vér/lélek tovább viszi a földi életét. Ezt mondja a biblia.

 

Az emberi szellem pedig csak Isten jelenlététől éled meg, mert Istentől származó lényege az embernek, Isten a forrása a teremtés óta, s Isten az éltetője. A lelket a vér élteti, amit az ember a szaporodásakor tovább tud örökíteni biológiai szinten, az újszülött mozgásban lévő vére(/élete/lelke) által, de az emberi szellemet Isten szellemi jelenléte, Isten Szellemének a jelenléte élteti.  

 

Az emberi szellemet azonban csak Isten tudja megeleveníteni, emiatt kiált fel Dávid Istenhez, hogy "ne vegye el tőle Isten az Ő Szent Szellemét" (51,13.), hiszen az élteti, újítja meg az emberben lévő szellemet. Dávid tudta, hogy miről beszél, mert "az Úrnak szelleme rászállt" (2. Sám. 16,13.) a királlyá felkenetésekor, "és azután is", tehát elevenen, életben tartotta, nap mint nap felfrissítette a bensejében lévő emberi szellemet.

Mert

"az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya ilyeneket keres az Ő imádóiul. Az Isten Szellem, és akik Őt imádják, szükséges, hogy szellemben és igazságban imádják!" (Ján. 4,24.)

 

Bizony nem gondolkodás a szellem, s nem az értelem csupán a lélek, s nem szűnik meg a szellem halál állapotába kerülésével az emberi élet, mert az emberi életet a lélek, a vér hordozza, s nem az ember szelleme. Emiatt az emberben lévő szellemnek a halál állapotába kerülésével az ember tovább él A BIBLIA SZERINT, mivel a földi életet nem a szellem hordozza, hanem a vér/lélek!

 

Mert a tékozló fiúnak is a bűnei miatt volt a szelleme a halál állapotában, amely bűneit besimerve és az Atyához visszatérve és bűnbocsánatot nyerve újból megelevenedett a szelleme, s kikerült a halál állapotából! Mindeközben a lelke-teste mindvégig élt, s emiatt a szellemében a bűnök miatt meghalt emberről beszél Jézus halottként a tékozló fiúnál, akinek a bűneiből való megtérése miatt "nagyobb az öröm a mennyben, mint 99 már igaz emberen, akinek már nincsen szüksége megtérésre" (Luk. 15,7.). 

 

Emiatt mondja azt Pál, hogy "test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökölheti a romolhatatlanságot" (1. Kor. 15.50.), mivel csak az örökölheti, aki a bűnök beismerésével, a megtéréssel, s a megnyert bűnbocsánattal a saját szellemét a halott állapotából, a romlandóságból visszahozza az életre, a feltámadásra, a romolhatatlanságra.

 

Tehát nem elég az üdvösséghez, hogy az embernek a teste, s a lelke/vére legyen csupán "életben" a földi pályafutása végén. Mert "test és vér" nem ismeri fel azt, hogy Jézus a Krisztus, Jézus szerint (Máté 16,17.), hanem csak az ember újra megelevenedő, az Atya jelenlétébe visszatérni, újra élni akaró szelleme, amit csak a bűnökből való megtérés által lehet visszahozni az életbe, s megnyerni Vele a felismert és a szellemet ez után éltető Krisztust és a Szent Szellemet (Pétertől ugyanez - Apcsel. 3,37-38.).

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Szóval teljesen mindegy, hogy "Te mit fogadsz el" (vagy akár én) - a Bibliában ez van. Ha Te ezt elfogadod, akkor a fogalmaid bibliaiak lesznek, ha nem, akkor megmaradnak "saját(os)nak".

 

Én nem tehettem mást, csupán eléd adtam Őket. Változatlanul javallom, hogy lásd be azt, hogy számos dologban segítséget kellene kérned a bibliai összefüggéseket jobban ismerő "bibliásoktól", hogy a bibliai fogalmakról teljesebb képet nyerhess! Még, ha nem is fogadod el esetleg azokat később, de azért tudjál róluk! Meg arról, hogy miben mások az általad addig vallottaktól.

Persze a legjobb lenne az, hogy elfogadd mind a bibliai fogalmakat, mind az Ige összefüggéseit. Ahogyan a komornyik kérte, s meg is fogadta.

 

 

Üdv.:

 

vm

 

(megjegyzem, én nem "érzek Pál tanításaiban semmiféle sántítást", ahogyan Te itt rólam állítod. Egyszerűen csak letettem egyelőre arról, hogy megpróbáljalak Téged Pál felől meggyőzni, de ezt már korábban is mondtam Neked. Emiatt következetesen kerülöm a Páltól való idézeteket, most is csak egyet idéztem a sok felsorolt közül.)