http://www.szombat.com/index.php?module=articles&func=display&aid=274

Ugyanakkor felvetődik az a kérdés, hogy nem eltúlzott-e az izraeli válaszcsapás. Véleményünk szerint igen, mert Izrael nem a libanoni kormánnyal, hanem a Hezbollahval áll harcban, már pedig a nemzetközi repülőtér és az autósztráda bombázása nem a Hezbollahot, hanem a civil lakosságot, a libanoni társadalmat sújtja elsősorban.
Arról nem is beszélve, hogy ismét felborítja a libanoni állam törékeny stabilitását s olyan hatalmi űrt hozhat létre, amelyben ismét csak a terror szervezetei fognak szaporodni. Azt el tudom képzelni, hogy átmenetileg meggyengítik a Hezbollahot, de ennek a legitimitását éppen az az Izrael-elleni gyűlölet képezi, melyeket az országot sújtó légitámadások még inkább fokozni fognak.
Arról nem is beszélve, hogy mekkora problémát jelenthet Izraelnek az, ha szárazföldi erejének egy részét állandóan Libanonban kell állomásoztatnia. Ismét beleragadhat abba a pokolba, melybe egyszer már – az 1980-as-90-es években – beleragadt.
...
Az már csak másik kérdés, hogy Izrael az elmúlt években – a térség egyetlen nagyhatalmaként – miért nem állt elő kreatív békeötletekkel és miért van az, hogy logikája megmaradt az évtizedekkel ezelőtti szinten.
Ben-Gurion mondta azt évtizedekkel ezelőtt, hogy az a fontos, amit a zsidók csinálnak és nem az, amit a nem zsidók mondanak.
Nagyjából ezen a törzsi szinten maradt meg az izraeli kül-és hadi politika. S persze igaza van Izraelnek abban, hogy meg kell védenie magát s hogy támadnia kell a Hezbollah libanoni állásait. Ám reflektálatlanul, az elrettentés politikájában bízva, bombázni autosztrádákat, nemzetközi repteret – tudván egyébként, hogy az ENSz-ben az Egyesült Államok úgyis kiáll mellette.
Ez több, mint bűn. Hiba. És éppen Izraelnek nem lenne szabad elkövetnie bűnöket, mert szertefoszlik az a morális legitimitás, mellyel – többé-kevésbé – rendelkezett.