Tudod,   András,  úgy  vagyok  ezzel  is  mint  a házassággal.

Nem  állok  le  vitatkozni  a  nejemmel,  mindíg  enyém  az   "utolsó  szó "  msz  "igen  édesanya,  mit  köll  még  csinálni.   /  talán  ez  is  oka,  hogy  47 évi  ismeretség  után  is  együtt  vagyunk  /

 

Itt  is  szivesen  elvállalnám  a  "hatökörséget",  azonban  képzeld,  hiába  tenném,  ha  ott  vannak   azok  a   "fránya"  hitelminősítők,  s  még   türelmetlenebb  hitelezők. /  valahonnan  tudják,  hogy  nem  én  csesztem  ezt  el. /

 

Előre  kellett  volna  gondolkozni,  hogy  ne  kerűljünk  ebbe  a  helyzetbe.

Attól  tartok,  hogy  megint  a  régi  "reflexek"  kerűltek  náluk  előtérbe  ti.  "kerűl,  amibe  kerűl,  ha  kő  kövön  nem  marad,   a   hatalmat  akkor  sem   adjuk"

no  jah,  úgy  könnyú  ha  már  megint  velűnk  fizettetik  ki  a  hül.eségeik  árát.

Ekkora  chekket,  mint  most  nem  kaptunk  a  nyakunkba.

Bevallom,  nem  tudom  miből  fogjuk  úgy  kifizetni,  hogy  gőzük  nincs  arról,  hogyan   tovább?  A  VMT-ben,  a  választási   eredmény  kihírdetése  után,   annyit   írtam  msz  "  győztünk!  jajistenem  mit  csináljunk"?  legalábbis,  a  tekintetük  ezt  árúlta  el.  Hallod,  a  jóisten  most  segíhetne,  mert  ha  nem,  ezek,   galyra  vágják   ezt  az  országot,   s  örűljűnk,  ha  nem  szórják  fel  sóval.

Amit  eddig  tettek, nos, ezt  fogja  eredményezni.

 

breien