Dráma

- Végtelen tenger… Nyomomban az ellenséges hadsereg… Hogy keljek át rajtad?… Nyílj szét előttem! (Jön a másik.)
- Na aggódj, szerelmem, amíg engem látsz! (Egy nyílvessző fúródik a hátába, elterül a földön.) Most kilehelem…
- Te már meghaltál, ne beszélj!
- De hát még van szövegem!
- Akkor mondjad…
- Most kilehelem lelkem…
- Leheld, de máskor ne egyél fokhagymát fellépés előtt!
- Most kilehelem lelkem, itt hagylak, szerelmem. Akkor leszek csak boldog, ha te is boldog leszel!
(A lányt is lelövik, de a fiú feláll a földről.)
- Leporolom ruhámat, ennyi. Megízleltem a halál ízét, de a kaszás ismét a nyomomban van. A halál is új életre kelt a hátam mögött, innen már nincs menekvés… Mennyi van még!? Sietnem kell haza az asszonyhoz!… Utolért a vég eleje, de a vége még csak a lábnyomaimat tapossa. (Térdre borul, tenyerébe temeti arcát.) Hát gyere csak! Nem fogok védekezni, bee! Okos enged, szamár szenved. Jobb ma egy vég, mint holnap két kezdet. Aki korán kel, aranyat lel. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Egy kupac kopasz kukac meg egy kupac kopasz kukac az két kupac kopasz kukac. Na gyere, vég, ismételd el, úgyse tudod!