Bugi bácsinak:
A "nemzeti" kifejezés nem jelenthet szembenállást - legalábbis nem ennyire kategorizáltan - az EU-val, amikor éppen nemzeti érdek - szerintem - a tagság. Az, hogy befektetők jöttek innen-onnan, annak elsősorban az ország ramaty gazdasági helyzete volt az oka (még 90-ben), akik - akár tetszik, akár nem - végül is valamennyire kihúztak a teljes csődből, ha nem is pont akkor, de később, 94-től, amikoris az a kormány az Antallék okozta rengeteg gazdasági problémát igyekezett helyretenni, s mivel egyik eszköz volt, privatizációval. Akkor a privatizációs összegek csökkentették az államadósságot, s hozzájárult a Bokros-csomag is.
Ez azonban nem feltétlenül arra utal, hogy ki akarták árusítani az országot a gaz multiknak, hanem azt, hogy a fennmaradásáért, létéért tettek lépéseket. Mint tudjuk, nagyon sok hiba történt - gazdasági, államháztartási szempontból - a régi rendszer utolsó éveiben, nagyon komoly adósságokat halmoztunk fel, amelyeket nem kértünk átütemezni (sajnos), nem éltünk ilyen eszközökkel, sőt, igencsak puha - és szerintem elképesztő - új törvényeinkkel 90-94. között megvalósítottuk a "szabad rablás" folyamatát.
De hogy mitől nemzetietlen, ha a helyzetből kiindulva egyensúlyozunk egy szűk mezsgyén, kötéltáncot járunk, megpróbálva így megmenteni az országot, azt nem értem. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy együtt üvöltünk a farkasokkal és a globalizált tőke dicshimnuszát zengjük: mi is kihasználjuk őket, ahogyan ők is kihasználnak bennünket.
Tudomásul kell venni, hogy ez az egyébként viszonylag energiaszegény, a szocializmustól és sok más egyéb okból is elmaradott ország azzal az adósságteherrel, amivel 90-ben átvették, sosem jutott volna idáig - most már van önálló(bb) gazdaságunk, amely amúgy nem áll rosszul, s talán egyszer - reményeim szerint - eljutunk odáig, hogy "'az állam rossz tulajdonos" alapállása helyett a vagyon kezelése és/vagy gyarapítása is műsorra kerül.
Ezért azt a szembeállítást, amelyet Nálad tapasztaltam, nem tartom értelmesnek, már bocs.