Mikor még dolgoztam,nem jelentett problémát az évi tagdíi,sokszor a családom kará-
csonyi ajándékként befizette nekem.Igazából talán most is kifizetné a fiam,de nem
jó érzés,nem szeretek szívességből elfogadni semmit,de a valódi ok mégis az lehetett
hogy az első fokozat tanúlmányait befejezve Bécsbe kellett volna menni,hogy beavatást nyerjek a következő fokozatra.Magyaroszágon nics alkalmas templom ami
a rend által elfogadott.Nos annyira megszoktam a havi tanúlnivalót,hogy már néztem
a postaládát és mindíg azonnal végigolvastam a két kis füzetet.A tananyag amit én
kaptam akkor jó szintű fordítás,érthető és pontosan követik egyénenként ki hol tart.
Én mindíg előbbre szerettem volna járni,de gondolom mások is,viszont közben lekőltöz-
tek Tatára,a régi budapesti lakást és azt az idős házaspárt aki addig intézte a rend
levelezéseit felmentették a növekvő taglétszám és a könyvtár többnyelvű gondozása
már meghaladta a képességeiket.Mindenkor szeretettel gondolok rájuk.Én nem tud-
tam Tatára járni,kocsim nincs,soha nem is volt,csak magyarúl beszélek,tehát nekem
a könyvtár könyvei is korlátozva lettek volna,ha vonattal elmegyek.Nagyon kicsinek
és kiszolgáltatottnak éreztem magam az egyre növekvő gépezetben. Ilyen gondolatok
között döntöttem úgy hogy nem utazom Bécsbe.Folyt.köv.