Szia Prklht!

 

A 11 pontba foglalt vitánkat felelevenítem, mert két részre szakadt. Az 1-7-ben én vagyok az adósod, a 8-11-ben pedig Te Nekem a 832 megválaszolásával.

Folytatom tehát az 1-7-tel, s így teljes lesz részemről az egész megválaszolása:

 

1. Nem látod azt, hogy Jézus az édenbeli kezdetekről beszél a Máté 19-ben. Az Istennel nap mint nap együtt járó embernek ugyanis nem törvényszerű az, hogy Isten társasága mellé még emberi társaságot is együtt járó (háza)társként megkívánjon, igényeljen. Mert az Isten jelenlétében lakozás a lényeg, s emiatt meg fog szűnni a nemek jelentősége a mennyben az emberek számára is, s az emberi testvérekkel a fontosabb, egyetemes kapcsolat marad fenn - a szellemi szinten létező testvéri kapcsolat. Erre utalt Jézus a Máté 19,11-ben, olyan emberekre, akik már a mennyi életforma alapján fognak a földön is élni - ahogyan Ő élt élete során.

 

Vagyis nem szükségszerű az Istennel járó embernek házasságban élnie, aki ezt akarja, az ezt vegye be, aki meg van házasság nélkül, az pedig azt. Ádám meglehetett volna házasság nélkül, de Ő benne feljött ez a kívánság. Más embereknél pedig nem jött fel, mert Istennel jártak elsődlegesen (pl. Pál, vagy Jézus maga).

 

Mózes tehát írt mindkettőről, írt Ádámnak arról az állapotáról, amikor csak Istennel járt nap mint nap, s írt arról, ahogyan meglátta a szívében Isten azt a kívánságot, amit Éva teremtésével tudott kipótolni. De Mózes mindkettőt leírta, s ezzel jelezte azt, hogy Isten első akarata csak egy ember teremtésére vonatkozott, olyanéra, aki Vele jár együtt. Jézus ezt az eredeti akaratot mondta a mennyben megvalósulónak azzal, hogy jelezte azt, hogy ez az eredeti akarat fog megvalósulni a nemek lényegiségének megszűnésével, s a fizikai házastársi kapcsolat megszűnésével, hiszen nem az lesz majd az ember fennmaradásának az alapja, hanem Isten megtartó jelenléte.

 

Tehát Mózes és Jézus szavai összhangban vannak, csak meg kell érteni Isten eredeti szándékát, s azt, hogy az miképpen fog megvalósulni a mennyben.

 

2. Tehát Jézus az ószövetségi írásokat nem eltörölni jött, hanem azokat egyrészt a helyére rakni, azok igazságtartalmát így "betölteni" (Máté 5,17.), s ezen felül Isten eredeti, tökéletes akarata szerint az utat kijelölni az embereknek a Szent Szellem közvetlen vezetése által. Bőséges tehát a kapcsolat a bűnesetig eltelt idő és Jézus tanításai között. Mert a bűnesetig Isten tökéletes, eredeti akarata valósult meg az ember életében, s Istennek megmaradt ez az akarata az ember számára, amihez Jézus keresztváltsága és a megnyert Szent Szellemnek a kenete, vezetése, ereje által eljuthat az ember ismét.

 

3. Tán, ha kicsit jobban elolvasnád azt a 2. Péter 1,19-21-et!

 

Az ószövetségi írások prófétai beszédeiről szól Péter, s azt mondja róluk, hogy "azokban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Isten szent emberei."

 

Magyarán azt mondja, hogy minden prófétai szó a Szent Szellemtől van. Akár beteljesült már, akár nem teljesült még be. Sőt, ezekről a prófétákról beszél úgy is, hogy "szent emberek", akiknek a szentségük (azaz nem csupán a prófétai mivoltuk miatt!) miatt volt a szavuk a Szent Szellem szava. Azaz légyszíves ne korlátozd ezeknek az embereknek a szavait csupán a közvetlen prófétálásra, hanem vedd észre, hogy a szentség a fontos bennük, azaz a szellemi minőségük, azaz a Szennek minősített Szellemből való szólásuk! Emiatt a szentségük miatt volt minden lejegyzett szavuk szent forrásból való, s nem a prófétaságuk miatt. Emiatt az összes ószövetségi prófétai könyv a Szent Szellemtől való az első szavától az utolsóig, akár távlati prófétai kijelentés, akár csak egy sima tényleírás, vagy egyéb közlés. 

 

Mert a prófétaság az nem elegendő bizonyíték, hiszen hamis próféták is voltak dögivel korábban! Erről ír Péter a következő versben (2,1.), tán jobb lenne hát összefüggéseiben olvasni ezt!

 

Az pedig, hogy ki mennyire érti, értette egykor, s mostanság ezeket - azt majd az Idő Ura eldönti. Mondhatod Te azt, hogy mi "hágyések", vagy "pálisták/bibliások" nem az "igazságot olvassuk ki ezekből", de ez csupán a Te (le)minősítésed marad. Ami pedig ölég kevés, pláne az eddig Tőled hallottak, olvasottak fényében!

 

Ne siess hát a (le)minősítéssel, mert vissza fog ez ütni! Emlékezz vissza, miféle játékszabályokat felvonultatva akartál volna Velem nemrég hadakozni a Máriás topikban igei látásokkal kapcsolatban! Most pedig lám, itt van egy újabb alaptalan minősítésed! Mert ezt a minősítést nem emberek, hanem majd az Idő Ura teszi nyilvánvalóvá.  

 

4. Mosolyogni való, mennyire nem akarod egyszerű tévedéseidet sem elismerni, hibának.

 

Itt ugyanis leírtam, hogy Péter nem csak a "Jézus tanítása szerint járást" említi szükséges útmutatónak" - merthogy Te ezt állítottad korábban hamisan!!! -, hanem a "szent próféták, az apostolok, az egyéb írások és Pál leveleit" (2.Péter 3,2.15-16.) Jézus tanításával együttesen!

Itt van tehát egy sima, ténybeli tévedésed, de Te annak elismerése helyett, inkább elkezded emlegetni, hogy Te mennyire szereted a felebarátaidat.

 

Hát akkor, légyszíves ne hagyd el a jogosan megkapott intés után a bocsánatkérést a felebarátodtól, most épp Tőlem, mert ha nem így teszel, akkor csak beszélsz a szeretetről, de nem gyakorlod, nem tanusítod azt! Mert az Igazság tesz szabaddá, s a szeretet és az Igazság egy. Mondd ki tehát az igazságot, s az tanúskodni fog a szereteted valósiságáról!

 

Mert az az igazság, hogy itt simán tévedtél Péter ajánlásának a felsorolását illetően. Simán, egyszerűen tévedtél, s én erre rámutattam. Itt tartunk, ezt kellene elismerned - szeretetből. Már ha beszélsz róla.

 

5. Nem csoda, hogy nem érted azt, hogy milyen az, amikor a Szent Szellem ad természetfeletti megismerést és bölcsességet az embernek, s milyen az, amikor csupán emberektől taníttatva, gamálieli lábaknál tanul az ember, s nem Isten lábánál.

 

Pál tanult mind emberektől, s mind a Szent Szellemtől. E kettőből szólt, s erről a folyamatról ír a Galata levél elején. De ugyanerről ír az Ige Péterrel és Jánossal kapcsolatban az Apcsel. 4,13-ban, akik korábban csak Jézus mester lábainál tanultak 3 évig (azaz külön írástudó iskolában nem), s a Szent Szellemtől az írások megismerésére (Luk. 24,45.), s pünkösd után annak teljességében minden egyébre (Luk. 12,11.).

 

Pálban, Péterben és Jánosban az volt tehát a közös, hogy az emberektől való tanítás után a megtérésüktől és a Szent Szellemmel való betöltekezésüktől fogva már nem test és lélek (azaz emberi elme, értelem) tanította Őket, hanem elsődlegesen Istennek a Szelleme, a Szent Szellem. Erről ír János az első levelében Pállal összhangban (1. Ján. 1,20.27.).

 

Mint mondtam, ezt Te valszeg nehezen érted meg, mert nem tapasztaltad meg eddig azt, amit én. Mindesetre leírom, hátha mögérted!

 

6. Mondtam korábban, szólj, ha valamit nem értesz az Igében, akár a Jelenések könyvében is, segítek a legjobb tudásom szerint, ahogyan itt írtam Neked korábban, hogy vedd észre bitte a határvonalat a Jelenések könyve első 3 fejezete és az utána lébők között. Merthogy nem vetted észre... 

Feleslegesen pedig ne idézgess az Igéből, mert magyarázat nélkül csak lógnak a levegőben, s nem odavalóak, hanem, csak a hasadra ütés következményei.

 

7. Mint írtam, a Zsolt. 68,19. van szinte szó szerint leírva Páltól az Efézus 4,8-ban. 

 

Semmi szükség tehát a targumra, sem itt, sem máshol.PONT.

 

 

Üdv.:

 

vm