A Vagyonunkat felettük a vonatra, kiküldtük Auschwitzba, és elégettük. De a kémények csövét magunk felé fordítottuk, és most is azt szívjuk, pedig az a kemence már nem is ég. Vagy nem úgy. Annak tüzét már azok táplálják, akik velünk fizettették ki a vonatjegyet.

És most új vonat indul, de mi ülünk rajta. A jegyeladók is mi vagyunk, az utasok is, a kalauzok is, a büfések is, de a pályaudvart hálistennek eladtuk, úgyse jövünk vissza.

Már csak azt sajnálom, hogy lesz olyan gyerek, aki ezen a vonaton születik, mint ahogy Azon a vonaton is születtek egy páran.

Ha a teremtéstörténetet ott írák volna, elhinném. Mint ahogy el fogja hinni az is, aki a mi vonatunkon születik. El fogja hinni, hogy az élet egy vonat. Megálló nincs, csak végállomás.

Demagógia az, ha létre tudod hozni a postaszolgálatot a száguldó vonat és az állomás között.

Vallás az, ha létre tudod hozni a postaszolgálatot a száguldó vonat és a végállomás között.

Politikus az, aki elhiteti az utazóval, hogy ő indította el a vonatot.

Politika az, ha valaki elhiteti az utazóval, hogy bármikor megállíthatja.

És igazi politikus, aki elhiteti az utazóval, hogy a vonatot nem lehet megállítani, mégis jobb lesz neki, ha az ő utasításait követi.