Én azt gondolom, hogy az utasok többsége mindennél előbbre helyezi a rendszerességet, megbízhatóságot. De magamból induloki ki: mindig normális helyi és helyközi közlekedéssel rendelkező nagyvárosban laktam, megszoktam, hogy nem a közlekedéshez kell igazítanom a napirendemet, a menetrend csak optimalizálásra szolgál. Ezért aztán megszoktam, hogy mobil vagyok, autó nélkül is. Ha egy olyan helyre kerülök, ahol napi 3-4 járat van, szenvedek. Akkor már az oda és visszautazást is jól meg kell szervezni, és szó sem lehet "felesleges" mobilitásról (pl. kirándulás), legalábbis autó nélkül.

Kisforgalmú helyeken a kétórás ütemesség véleményem szerint jó kompromisszum az igények és a lehetőségek között, és remélem sokan vannak az ott élők között is úgy, hogy elutaznának az egyik másik közeli városba, rokonhoz, baráthoz, piacra, gyógyfürdőbe, kirándulóhelyre stb. ha az utazás nem magasfokú szervezési tehetséget igényelne, hanem a program végétől számított max. 2 órán belül garantáltan lenne vonata v. busza. Ugyanez igaz a fővonali csatlakozásokra is.
Én ebben látom az utasszám és bevételnövekedés lehetőségét.