A 70-es 80-as években néhány filmes-fotós foglalkozott hangcsíkozással. ez egy olyan gép, amelyik a vetítőre hasonlít, csak van rajta még egy orsó, amin a magnócsík van feltekerve. A film két szélére, de persze nem az emulziós oldalra tudott kétféle szélességű magnócsíkot felragasztani. Aztán a csíkozott filmet befűztük a hangos vetítőbe - ez tudott persze felvenni is - és elindult az utóhangosítás.

Ennél egyszerűbb, de jóval drágább volt a gyárilag előre-hangcsíkozott nyersanyagok használata. Ezeket főleg a hangos felvevők jómódú tulajdonosai, meg néhány menő amatőrfilmklub tagjai használták. A film ezzel valódi szinkronhanggal lett elkészítve, akár a videókamerával.

Tudtommal még ma is árulnak hangcsíkozott nyersanyagokat.

1958-tól 86-ig, vagyis 28 évig filmeztem, (9,5 mm, 2x8, 2xS8, S8, 16mm is) azóta videózom. Belátom, hogy a filmnek sokkal részletdúsabb és szebb a képe, mint akármelyik videónak, de a technikája annyira idő- és munkaigényes, annyi kockázata volt a rontásnak, a mai árakról és a beszűkült nyersanyag-beszerzési lehetőségekről, alkatrészellátásról, vegyszer és laborhiányról már nem is beszélve, hogy könnyű szívvel megalkudtam, amikor 20 éve áttértem a videózásra.

Ettől persze nagyon sok sikert kívánok Nektek és leljétek ebben a gyönyörű hobbiban minél több örömötöket! :)))