Sziasztok!

 

Egy szép tanmesét hoztam a láthatalanba vetett bizalomról, és a bátorságról, fogadjátok szeretettel:)))

 

BERNI, A MADÁR, AKI FÉLT A REPÜLÉSTŐL

 

Berni borzasztó magasra épített fészekben nőtt föl. Megfigyeltétek már, hogyan tanulnak repülni a fiókák? Látványos, egyúttal rémisztő esemény. Ha a kicsik elég fejlettek már, a madármama és madárpapa gyöngéden kilökdösi őket a fészekből, amikor épp nem néznek oda. Tudtátok ezt? A ma­dárkák természetesen esnek lefelé, de azon nyomban fölismerik. hogy szét kell tárni a szárnyukat, csapkodni kell vele, s

ha ezt teszik, a szél hirtelen fölkapja őket, és emelkednek! A szárnycsapkodást megelőző zuhanás kellemetlen ugyan, de a fészekben ugyebár nem lehet a repülést gyakorolni. Gondol­jatok csak bele! A kicsiny kosárkában nem túl sok mindent lehet csinálni!

Nos, Berni egyáltalán semmi kedvet sem érzett ehhez a fel­adathoz. Korán reggel látta, mint lökik ki a nővérkéjét a fé­szekből, nézte, ahogy egyre lejjebb és lejjebb zuhan. A leges­legutolsó pillanatban a testvérke kitárta a szárnyát és bolond mód csapkodni kezdett vele. Végül is repült! De Berninek úgy tűnt, kis híján becsapódott a földbe, mielőtt rájött, mit kell tennie, s a kislegény bizony megijedt.

 

 "Semmi okát nem lá­tom, miért kellene nekem is végigcsinálnom ezt a repülési tor­túrát. Ebben az egész rendszerben valami súlyos hiba van."

Berni a bátyjának, Bobinak bizonygatta, micsoda idióta dolog az, ami történik velük. Bobinak ugyancsak nem fűlött a foga a gyakorláshoz, odatotyogott hát a mamához és megszó­Iította. Bejelentette: nem akar repülni, mert fél és nincs is rá szüksége, hiszen a fészek jó hűvös, ő inkább ott maradna. Madármama hosszasan nézte, majd hirtelen mozdulattal ki­lökte a biztonságos menedékből. Bobi hullt, hullt, és épp a legvégén szétterjesztette kicsiny szárnyát és verdesett, verde­sett és emelkedett fölfelé.

Berni látta mindezt. Ó volt a legfiatalabb, legalább két perccel a többiek után kelt ki a tojásból, és tudta, ő követke­zik. Ezt gondolta: "Nem érdekel, hogya test-véreimmel így elbán­tak. Engem bizony senki sem fog kilökni ebből a fészekből, mert nem kell repülnöm. Ezt nem nekem találták ki!" Elő kellett rukkolnia valamilyen tervvel.

Éjjel, amikor mindenki aludt, Berni kis darabka madzagot talált. Papa hozta a fészekbe, hogy megerősítse vele. A ma­dárszülők mindenféle dolgokat fölhasználnak az építéskor azért, hogy jó erős kosárkát alakítsanak ki; ezt a spárgát be­fűzték a botocskák és a szalmaszálak közé. Berni elhatározta, a zsinór egyik végét a lábához, a másikat pedig a fészek bizto­san rögzített részéhez kötözi, így amikor egy váratlan pilla­natban kilöki őt a mami, mindössze pár centiméternyit zuhan

                        

A. nehézséget az okozta, hogy mi sohasem járt cserkésztá­borba, és nem igazán tudta, hogyan kötnek csomót a madarak! De a tőle telhető legjobban végezte a műveletet, s úgy vélte, remekül beválik majd a kötés. Amikor a mami szemlét tartott, ő mindig szembe fordult vele, így rejteget­te a művét. Amint az várható . a rákövetkező éjjel, alvás közben került rá a sor; kipen­derült a fészekből!

A. terv bevált! Keresztülbucskázott a kosárka szélén, s a madzag megtartotta. És Berni ott lógott, néhány centiméter­rel alább, a levegőben. Sötét volt, mami azt hitte, Berni leesett, idővel csapkodni kezd a szárnyával és repülni fog; visszafeküdt tehát. Berni csöndesen függött a zsinór végén és arra gondolt, milyen okosan cselekedett. A csőrével visszakapaszkodott a fonalon, és befészkelte magát a jó meleg vackába annyira örült annak, hogy megúszta a zuhanást és a rö­pülést! Elaludt .

Másnap reggel, ébredés után mami mindent észrevett - a madzagot, a csomókat.. . és kérdőre vonta fiókáját: "Berni, mi ez itt?" Rábökött a csőrével a spárgára, amit Berni elfelejtett eloldani a lábáról. Mami nagyon elszomorodott. "Úgy vélem, ez a papára tartozik! Majd ő megbeszéli veled ezt az egészet", jelentette ki.

Berni így korholta magát: "Én ostoba! Elfelejtettem leszedni a

zsinórt! Most aztán papa is elő fog venni. Az iskoláját neki!"

Úgy is lett. A papa kora reggeli dolga végeztével visszatért fészekbe. Nagy testű madár volt, dús tollazattal. Berni a méretei miatt is tartott tőle. Papa azonban szerető apa volt, s igy szólt a fiához: "Mi a helyzet, Berni? Minden madár repül. nézz csak körül! Mindegyik röpköd. Olyan madár-dolog ez, amit neked is meg kell tanulnod! Miért nem akarsz repülni? Mondd, miért?" Berni egy pillanatig gondolkodott, majd így válaszolt:

"Félek, papa."

"Mitől tartasz, Berni?", érdeklődött papa. "Nézd: a nővé­red, ill. bátyád, mami, én ... mindannyian repülünk. Vess egy pillantást magad köré. A barátaid is repülnek ... a madarak repÜlnek, Berni! Madár vagy!"

"Félek, papa, mert semmi sincs ott! Beszélsz a levegőről, aminek meg kell tartania a szárnyunkat. De semmit sem le­het látni. És ráadásul nem is működik. Láttad a testvéreimet zuhanni? Alig tudták megcsinálni!"

Az apja elgondolkodott. "Berni, a levegő akkor is a szár­nyad alá kap, ha nem látod. Mindössze annyit kell tenned, hogy lefelé menet kinyitod a szárnyadat, s a levegő föllendít. Mindannyian így repülünk. Láthatatlan, de ott van."

"Ez egyszerűen varázslat", mondta Berni. "A levegőt nem látod. Nem mondhatod, hogy ott van, mert nem látod. Nincs is ott. Lehet, hogy a csoda működik neked, maminak, a test­véreimnek, de nekem látnom kell ahhoz, hogy elhiggyem. A levegő láthatatlan. Honnan tudjam, hogy nem csapsz be? N em tudom, hogyan repülsz, de az a dolog, amit levegőnek hívsz, nem létezik, hiszen nem látom."

Kis szünet után így folytatta:

"Papa, kitaláltam valamit.

Nézd, miért is kellene nekem repülnöm? Uj madárfajt sze­retnék létrehozni, Sétáló Madár lesz a neve." [Nevetnek.]

"Miért kellene olyannak lennem, mint mindenki más? Szép életem lesz majd. Lesétálok a fáról, megkeresem a kukacot, azután vissza ballagok az ágak közé. Igen, szép életem lesz. Valahol találkozom majd egy Sétáló Madár asszonnyal. És Sétáló Madár gyerekeink születnek. Új faj kifejlődését fog­juk megalapozni. Egy szép napon így emlékeznek meg er­ről: ,Ezzel vette kezdetét a Sétáló Madár nevű nagyszerű faj kialakulása. '"

Nagyon hosszasan nézte Bernit az apja. "Sétáló Maddár?", dünnyögte maga elé. majd szÚrós szemmel így szólt: "Rend­ben van, Berni, itt az ideje, hogy Sigg meglátogasson."

                       

Berni kissé bizonytalanul kérdezte: "Ki az aSigg?"

"Nos, ő a vezérmadár, az elmeorvos." .[Nevetnek.] "Idehív­juk Sigg doktort, hogy megvizsgáljon. De előre figyelmeztet­lek: rendkívÜl érzékeny arra, hogyan szólítják. Nehogy ma­dáragy doktornak nevezd!" [Nevetnek.] "EI ne téveszd! Elme­orvos Madár Ur a megszólítása. Semelyik orvos sem örülne annak, ha madáragynak hívnák. [Ismét nevetnek]

.. Papa, egyáltalán nem számít, mit mond Sigg. Az ég vilá­gon senki sem tud meggyőzni arról, hogy a levegő valóságos. Egyszerűen nem látom."

 

Majd a következő történt. Késő éjjel mami odaosont az alvó ­Bernihez, és a csőrével óvatosan szétbontotta a spárgát, ami a biztonság kedvéért még mindig a lábán volt. Azután keresztűllökte a fészek peremén! Az események nagyon gyorsan zajlottak. A fióka zuhant, és zuhant ... borzasztó volt. Nagyon megrémült. Érezte, jéggé dermed a félelemtől. Érezte a fa kérgét, ami mellett elsuhant, és látta a sebesen közeledő talajt. Ezt gondolta: Szét kell tárnom a szárnyamat, de . hiszek a levegő létezésében. Képtelen vagyok elhinni, hiszen va­lótlanság; nem látom. Nem tudom megtenni!

Úgy is lett, nem nyitotta ki a szárnyát. Fejjel előre közele­dett a föld felé, és tudta, legelőször a csőre fog beleállni a talajb­a. S lábakkal fölfelé végzi majd, mint a földbe szúrt zász­ló. Idővel aztán megkövül ebben a testhelyzetben. Senki sem tudja majd kiszedni onnan, olyan lesz, mint a parkban a szobrok. Tudta, milyen nyomot hagynak a madarak az embe­ri szobrokon, és megpróbálta elképzelni, mit tesznek az em­berek fordított esetben!

 

 És ekkor Berni hirtelen fölébredt. Az egész álom volt! [Nevetnek] Micsoda rémálom!

Berni szíve hevesen dobogott, lélegzete elfÚlt ...

Reggel úgy ébredt, mint máskor. Az elmeorvos madár már ott volt. Sigg mindig időben érkezett.

Jó reggelt, Berni!", mondta.

JÓ reggelt, Madáragy doktor úr!"

A nevem Elmeorvos Madár Úr, ezt ne feledd, fiam!" Rendben, Madáragy doktor."

 

"Berni!", kiáltott rá az orvos. "Ó, bocsánat, bocsánat!", mondta Berni, de valójában egy­általán nem röstelkedett. [A gyerekek nevetnek.]

"Mondd, Berni, mitől félsz?", kérdezte a doktor megértő­en.

Berni ismét elmondta az egészet. "Egyszerűen nem hiszek a levegő létezésében. Nem is látom. Tudom, mindannyian repülnek. .. " Berni utánozta a mozdulatot. "De nekem ez így nem jó. Nekem látnom kell! Madáragy doktor ... uram, ért engem?"

Sigg összeráncolta a szemét, amint ismét meghallotta ezt a szándékos nyelvbotlást. Berninek jó kedve kerekedett. Tudta, az orvos nem szíveli ezt a címzést, mégis minden alkalommal így szólította: Madáragy doktor, s hozzátette: uram. Ez így rendben volt.

Az orvos így folytatta: "Berni, azt állítod, azért félsz, mert nem látod a levegőt. De mi az, ami igazán megijeszt?"

"Nos, Madáragy doktor uram, attól tartok, hogy lezuha­nok és halálra zÚzom magam a földön, ami igencsak gyorsan közeledik, amikor a madár kiesik a fészekből. Félek!" Berni azt gondolta, az ostoba kérdésre méltóképpen buta választ adott.

 

 

Mondd csak, tudod-e, mi okozza azt, hogy a madár le­esik?"  kérdezte ekkor Sigg ifjú tanítványátóI.

Hát, izé ... úgy vélem, a tömegvonzás."

Hmm ... A tömegvonzás." Rövid szünet következett. "Tu­dod. Berni, igazából azt sem látod, ugye?"

Berni egy pillanatra elgondolkodott. "Hát ez igaz. A tömegvonzást sem látom."

De elhiszed, hogy létezik, Berni? Bizonyítsd be!"

 

Berni töprengett, majd így szólt: "Nos, ez nem nehéz. Ha kiugrom a fészekből, a zuhanás végén halálra zúzom magam. Ha ha! Ez a tömegvonzás!"

 Berni büszke volt arra, milyen remekül megválaszolta ezt a nehéz kérdést.

 

"Ez pontosan így van! Mihelyt elrugaszkodsz a fészek szé­létől rögtön bebizonyítod a létezését. Ugyanígy igazolhatod a levegő létezését is, Berni, mert az éppen úgy jelen van, mint a tömegvonzás. Nem látod, de valójában ott van."

 

Berninek nem nagyon tetszett a beszélgetés irányának ilyetén fordulata. Sigg azonban véget vetett a tanácsadásnak,

és távozott ... vagyis elröpült.

Am ahelyett, hogy előrelépett és fölszállt volna, Sigg ugrás közben odakiáltott Berninek, aki azt látta, a doktor zuhan lefelé.

 

"Tömegvonzás, Berni!", harsogta esés közben Sigg. "Leve­gő Berni!", sikoltotta, miközben teljes szélességében kiterjeszette a szárnyát. Azután lágy mozdulatokkal elszállt. Hal­latszott a madáragy doktor éneke: " ... mindkettő láthatatlan-

- ... mindkettő létező ... ".

 

Berni hosszú ideig nem mozdult. A gondolataiba mélyedt. Végül megszólalt: "Nos, az elmeorvos madárnak igaza van. Hogy nem látom, még nem jelenti azt, nincs is ott. A tö­megvonzás mindig hat. Lehetséges, hogy a levegő is létezik. Éppen ez az, amitől igazán félek. Nem tudhatom meg addig,

amíg ki nem próbálom."

 

Sigg, az elmeorvos madár rávezette Bernit egy érdekes je­lenségre. Lám, itt van ez a tömegvonzásnak nevezett láthatat­"valami, aminek a létezésére elegendő bizonyíték az, hogy a zuhanás menthetetlenül a halálát okozná. Viszont nem hisz a repülésben, ebben a csodálatos dologban, amihez a láthatatlan levegőt használják föl.

 

Berni rájött, igazából nem is a re­püléstől, hanem a tömegvonzástól fél! Lehet, hogya láthatat­lan levegő ugyanúgy létezik, mint a láthatatlan tömegvonzás; de vajon megóvja őt? Elhatározta, másnap repülni fog. Bát­ran akart viselkedni, és szólt az erdő összes madarának. Így szólt az őt figyelő madárfiókákhoz: "Meg fogom tenni!"

 

 A következő reggel Berni odaállt a fészek szélére. Sokan összegyÜltek, mert az egész nemzetség tisztában volt Berni nehézségével. Úgy tÜnt, az elmeorvos madár közremÜködé­séről minden esetben valamennyien tudtak. De erről máskor mesélek majd.

Berni tehát ott állt. Ismételten kijelentette az egybegyÜl­tek előtt, itt az ideje, hogy rábízza magát a LEVEGŐNEK neve­zett láthatatlan valamire. Hosszasan beszélt a bizalomról, a láthatatlan dolgokról, majd halálmegvető bátorsággal és rendkívül szertartásosan belevetette magát a ritka levegőbe, és fejest ugrott a fészekből!

Azon nyomban a fészek alatt mintegy arasznyi távolság­ban megakadva fityegett. Elfelejtette kibogozni a madzag csomóját! [Nevetnek] Berni nagyon kínos, megszégyenítő helyzetbe került. Az egész erdő rajta nevetett! Még a nem­madarak is kacagtak. Az egerek és a mókusok szintén!

 

Hal­lotta az erdőben visszhangzó szavakat: "Sétáló Madár ... a cso­dálatos Sétáló Madár!" És ekkor rájött, minden korábbi mon­data igen-igen messzire elterjedt.

Helyre kell hoznia ezt a szörnyűséget.

A spárgába kapaszkodva visszamászott, szippantott egyet a levegőnek nevezett láthatatlan valamiből és körülnézett. Az erdő ismét csöndes volt.

 

Tudjátok, a madárfiókák maguktól nem csinálnak ilyet. Alvás közben, meglepetésszerűen lökik ki őket a fészekből, amikor nem is számítanak rá. Soha nem teszik önszántukból. A csöndben a madarak rádöbbentek, va­lami egészen szokatlan dolgot láttak Az idősebbek visszaem­lékeztek arra, mit éreztek ők az első alkalommal. És Berni, aki vonakodott repülni, aki föltaláita a "Sétáló madár" nevű új fajt, most kivetette magát a fészekből... ezúttal a madzag nélkül.

 

Süllyedt. A föld felé zuhanás közben azonnal elborította a félelem. Ezúttal nem álmodott. Ez valóság volt! Miközben látta a fa törzsét, a közeledő földet, megszólalt benne egy hang: A szárnyad! A szárnyad! Tárd ki a szárnyadat!"

"Félek, rettegek!" Berni némán sikoltott. Majd 'égezetül, akárcsak a nővére és a bátyja, az utolsó pillanatban kitárta azokat a kicsike, zömök szárnyacskákat, amelyeket soha ad­dig nem használt, és elkezdett velük csapkodni. És ni csak, a levegőnek hívott, láthatatlan fenntartó közeg megragadta!

 A repülés csodája, ami megtörtént az apjával, az anyjánál, a nő­vérével és a bátyjával, nála is bekövetkezett. Érezte az emel­kedést, és szárnyalt!

Berni nem tudott betelni az élménnyel. Egész álló nap rö­pült. Csak röpült és röpült. Olyan magasra lendült, amilyen magasra csak tudott egészen addig, míg a szárnya el nem fá­radt. Magasztalta a láthatatlan valamit, amit a többiek mind LEVEGŐNEK hívtak. A fák körül vitorlázott és így kiáltott:

"Nézzétek, repülökl" Mintha soha egyetlen egy madár sem tette volna ezt korábban! Mindannyian tapsoltak - de nem azért, mert röpült; annak a madárnak a bátorságát jutalmaz­ták ezzel, aki önszántából hajtotta ezt végre.

Egyszerű történet, ugye? Felvidít, ha Bernire és a láthatat­lanba vetett bizalmára gondolok. "

 

/Részlet :Kryon tanításaiból/

 

 

Szépeket :Eve