"ettől az általános korszellemetől vagyok kész hogy most minden nehezebb meg hamisabb meg töredezetteb meg távolodottabb"

Na, azt én sem bírom, ha pl az egy nemzedékkel tiszteletre méltóbbaktól:) azt hallom, bezzeg régen mi minden volt sokkal jobb, szebb, könnyebb, - most meg mi minden lett sokkal rosszabb, randább, nehezebb. A személyes öregedés nyűgjeit nem szükséges a személytelen világ nyakába varrni.
Amit forszíroztam, az viszont nem ebbe a kategóriába tartozik. De nem is korszellemébe, hiszen elég sokan, kortól függetlenül elég jól elvannak, elidőznek, nőznek, moziznak, sörözgetnek a kor/uk/ szellemével. És ennek az életmódnak megvoltak a megfelelői régen is, meg meglesznek ezután is.
Szóval mindig vannak elégedetlenek, meg elégedettek, ennek ez a rendje. A kérdés inkább az, ki mit kezd az elégedetlenségével /csak panaszkodik, vagy értelmezi, esetleg változtatni is próbál/; ill. az elégedettségével /elvan vele, értékeli, netán értéket is hoz ki belőle/. Szerintem kb ennek megfelelően alakul a másokkal való viszonya is /hogy egy idő után agyára megy egy másiknak, vagy elgondolkodtatja, vagy talán létre is hívhatnak együtt valamit, amit, amiért már érdemes/.
Nem tudom, te hogy vagy vele, ha nekem herótom van, akkor nem annyira az általános lehangolt vagy felhangolt korszellemtől van, hanem attól, ha vki nem tud mit kezdeni a le-, vagy felhangoltságával. Mert akkor elég hiábavalóan az, ami. /Persze mindig ott van mentő körülményként, hogy nem tud mit kezdeni: még./
Ennek megfelelően egy, a világban épp lefelé mozgó erőket vizslató elmélet is lehet teremtő, és egy, a felfelé mozgó erőket meglovagló gyakorlat is lehet pusztító. És persze viszont.:)

"mert nem óhajtok magam alá esni"

Mindig van kiút: ess magad fölé.:)

"ha vmit szerzünk - ismeret az "anyag"ról - vmit vesztünk : ismeret a lélekről, istenről, magunkról"

Ez jól hangzik. De voltaképpen emez előkészítője amannak. Az anyagi erősbödés - a lelkinek. Aztán, ha ismeretet szerzünk a lélekről, istenről, magunkról, az meg ugye anyagi veszteséggel jár. Úgyhogy aztán amaz meg előkészítője lesz - emennek. A lelki erősbödés - az anyaginak. Legalábbis egy ideig.:)
Kérdés: akár lelki, akár anyagi az a veszteség, - vajon valóban veszteség-e? Mondjuk ha a nem egyenes:), de mégiscsak meglévő fejlődési utunkat nézzük... :)

"össz rosszabbodásról viszont csak az beszélhet aki egyiket a másik fölé teszi, ami szintén téves nézőpont"

Ja, mert épp mondjuk a lelki oldal van nála előnyben az anyagi rovására. Ezért az anyagit szorítaná háttérbe, annak hibáit látja. Erre van fogékonysága.

"az a fontos(abb) egymás agyára (sokasodunk) megyünk -e....."

Értem. Egymás agyára megyünk-e, ill. egymás egyére sokasodunk-e...:)
Nézd, én élvezem és köszönöm a veled való beszélgetést. Hogy vannak némi küszködéseim, gátlásaim belül /szó, csönd, túlbeszélés, szavak-szólások száma, mennyisége, stb/ - egy dolog. Hogy kivetítem /zavarhatok, mit szól a gazda, vagy bárki más, stb/ - egy másik. Elnézést értük. Majdcsak kinövöm. De: azért ez nekem tényleg jó és hálás vagyok, hogy van rá lehetőségem.

"ha előkerülsz vehetjük pl az Elektrát"

És jön az egész világirodalom?:)) "Ide nekem az oroszlánt is".:)
Tudtommal nincs Elektrám itthon, majd megnézem. Mi bajod a szfinx-szel?
Az út, az kb péntek-szombat körül esedékes, ha jó idő lesz. De köszönöm, én is remélem, hogy jó lesz. Bár alighanem leszek még addig, neked, nektek is jó utat.:)