Az igazságot kicsit egyszerűbbnek mondanám. Nem bontanám két csoportra, tehát szubjektívre és objektívre, hanem valahogy úgy, hogy a valóságnak megfelelő állítás, vagy még egyszerűbben, hétköznapi nyelven fogalmazva úgy van, ahogy mondom.

A pontatlan és téves megfogalmazások miatt vált szükségessé ez a kettébontás, de szerintem sikertelenül. Ugyanis akár az objektív akár a szubjektiv világ kifejezéséről van szó, tévedés vagy pontatlanság mindenképp belecsúszhat, holott éppen a valósághűség szándéka miatt hozták létre pont az objektív igazság kategóriáját, amely már mentes a személyi megítélések pontatlanságától. Amiképpen felállítasz szubjektív és objektív igazságot, azonképpen lennie kell szubjektív és objektív hamisságnak, vagy tévedésnek is.

Holott egy személyi megítélés is lehet pontos, egy objektív megállapítás is lehet pontatlan. Hamis -nem igaz- azonban az a megítélés, amely szubjektív állításnak tüntet fel egy egyébként személytől függetlenül hozott objektív megítélést. (erre példa a hit által elfogadott igazságok magunkévá tétele) És fordítva, hamis az a megítélés is, amely szubjektív megállapítást tüntet fel objektívként. Az igaz volta a kijelentésnek nem pont a szobjektív vagy objektív voltában rejlő különbözőség lenne, hanem azoknak a valóságnak való megfelelése.

Például ha én kijelentem a saját értékrendem alapján, hogy a lekváros palacsinta ízletes étel mindenkinek a világon, tehát objektív szándékkal saját értékrendemtől függetlenül akarnám értékelésemet érvényesíteni, tévedésből egy eleve hamis megállapítást teszek, amelyet azok tudnak bizonyítani, akik nem szeretik a lekváros palacsintát.

Pontosan abban van egy nagy megtévesztő (hamis) technika, amikor valaki a saját értékrendszerét, vagy vallásos, vagy gazdasági, vagy tudományos igazolások segítségével objektív értékrendnek szeretne beállítani. A társadalmi konfliktusok alapja általában ez.

Az igazság megismerése tehát valójában az életről, valóságról, Istenről alkotott tévedéseink megértését jelenti, minden igazság feltárásán keresztül egy hamis, tudatlanságból felállított, hit által ellenőrzés nélkül elfogadott vagy félreértett nézet, érték, megítélés, vélemény hullik le a porba.

Amikor Jézus kijelentette, hogy én vagyok az igazság, ezt természetesen nem szó szerint értette, és hogy rajta kívül nincsen igazság. Ez valójában azt jelentette, hogy nincsen benne semmi hamis. De az igazság éppen úgy benne van mindazokban, akik az igazságok megismerésén keresztül a tévedések nagy hálózatai alól felszabadulni képesek voltak.