szerintem a köztünk fennálló megértés kb 95%-s továbbá miután természetesen mindkettőnknek lehet egyszere igaza az egyszerűség kedvéért... elmondom én hogy értem a sztorit: az ember kiesett az édenkertből - vhol innen kezdtünk beszélgetni - szemlélete poláris, személyisége részekre osztott, amiket pl nevezhetünk: ösztön/tudatalatti, tudat/ego, tudatfeletti.... stb ödipus tudatát legyűrik az ösztönei - ez a folyamat a szfinxes actió a történetben...mert hogy a jó-rossz tudása fájának hála, az ösztönök egyebekben nem uralkodnak el általában és mindenkin oly könyedén. bűnt követ el, amint azt később tudatosan maga is belátja még később azonban tovább fejlődik....tudatfeletti vagy hogy hívjuk az mindegy:-) királynak azért király, mint ahogy a népmese is sokszor királyozik a figyelem felkeltése végett, a hivatkozott isteneknek hasonló szerepet vagyok kénytelen osztani hívő ember létemre (főleg:-) egyébként kétségtelen nagyon derék, hogy mindeközben saját magára hallgatott....nem pedig másokra azt azonban szintén nem jelenthetjük ki abszolúte, hogy mindig az a helyes ha magunkat adjuk v magunkra hallgatunk....mert a helyzet/élet ennél bonyolultabb mindezt nem azért írom, hogy meggyőzzelek persze, hanem csak hogy ez az olvasat is megér(het) egy misét, azaz talán érdemes szemügyre venni szóval azért cselekedett máshogy mert az aki eléri az egység magaslatait már réges rég túl van azon a szinten hogy meg.....az anyját már elnézést:-)))))))))))