Én is szeretem a csöveket, bájosan lomha jószágok, de meg kell hogy mondjam: nem tudnék megfizetni egy olyan hangfalat, amin meghallhatnám a különbséget egy korszerű félvezetős meg egy csöves erősítő között. Túl sokat meg szerintem nem fog a cső virágozni most, hogy a digitális hangrögzítés vált egyeduralkodóvá, és gyakorlatilag lehetetlen olyan tisztán csöves hangláncot felépíteni, a zenekari hangosításban meg mérete, súlya és érzékenysége miatt nincs sok keresnivalója. (Tudod mekkora lenne egy csöves 800W-os végfoknak csak a kimenőtranszformátora? mint egy hegesztőtrafó. És akkor hozzá még az egyéb alkatrészek... ki fogja azt fellépésekre cepelni? legfeljebb valami fanatikus.)

A nixie cső viszont jópofa, a hetvenes években a műlesiklások és hasonlók tévéközvetítésénélolyanokkal rakták ki a stoppert: egyszerűen berakták egy fekete dobozba a nixiket, rá egy kamerát, és beblúboxozták a képbe, egyszer láttam ilyen felvételt, nagyon vadítóan jól nézett ki, osztán nem kellett hozzá kompjuter meg hókuszpókusz.