Igen, Bodor Ádámot ismerem. Félbehagytam egyszer egy novelláskötetét. Kellemetlen volt olvasni, mert úgy ír, hogy mindent ránk, olvasókra bíz és ráadásul szikáran, lehetőleg rövid modatokban, ritkán használva jelzőket vagy hasonlatokat (ha mégis, arra felfigyel az ember). És soha nincs vége a történeteknek, mindig valahogy nekünk kell befejezni, fejben. Kényelmetlen, az ember szeretne ízlelgetni olvasás közben, vagy legalább elmerülni valami illúzióban. De nem engedi. Ezért is hagytam félbe. De lehet, hogy egyszer még befejezem. Felgyülemlett időközben vagy 13 könyvem, amit el kellene olvasnom enélkül is.