Eginhardus, Vita Karoli Magni,  XXXII. (Ford. Dékáni Kálmán) 

"és útnak indult, az égből iszonyú fénynyel egy fáklya esett le s jobbról bal felé átrepült a tiszta levegőn; és midőn mindnyájan ezen égi jelenségen csodálkoztak, hogy vajon mit jelenthet az, a ló melyen ült, fejét leszegve, erősen a földre vetette őt,..."