Múltam képei

 

 

Ha agyam rejtett szegleteibe

leások, olykor engem is meglep

amit itt-ott találok:

rég elfeledett helyek, nevek

garmadája várja, hogy újra

rátaláljak. Előveszem,

leporolom, egymáshoz illesztem

őket, múltam anzix-képei

így életre kelnek.

Némelyik már opál-homályos

mint öregek hályogverte szeme,

lecsiszolva láttatja csak, mit rejt

kincsekkel terhes belseje: az életem.