A fiam aszmás volt, fel kellet adnunk a pesti lakásunk, munkánk, életünk, elköltöztünk vidékre, hogy a tavi levegőn meggyógyulhasson.
Nem volt munkám sokáig, a férjem zsaru volt, sosem volt otthon, de nem azért mert nem szeretett volna velünk lenni:(
Lassan találtam munkát, kerestem 1600 Ft-ot havonta, abban az időben a családiház gázszámlája volt kéthavonta 20000 Ft. Szóval a férjem hajtott, mint az állat, a 24 órás szolgálatai után a kőműves mellet húzta az igát.
Ahogy nőtt a gyerek, úgy tudtam elhejezkedni egy kocsmába...hát mit mondjak, nem volt életem álma, majdnem megdöglöttem egész nap a füsttől, de ki kellett bírnom 4 nap 16 óra nyitvatartás, aztán a kollégáé volt a következő négy nap. Így legalább néhány napot tudtam a gyerekkel is lenni és a férjenmmel is találkoztam időnként:(
Vicces, de volt, amikor végképp nem tudtuk összehangolni, hogy ki legyen délután 4 után a kisgyerekkel és az egyik törzsvendég vigyázott rá nálunk. Rendes pali volt, amikor bébiszitter volt, akkor aznap nem piázott /ezt csak azok kedvéért írom le, akik most felhördültek, hogy hogy lehet egy vendégre bízni a gyereket:)/
Sok olyan dolgot tanult ettől az embertől is, amit a nagybetűs életben alkalmazni tud...pl. emberséget, egyszerű szolgálatkészséget, önzetlen szeretetet.
Mivel minden rokonunk 70 kilóméternél távolabb volt és minden nagyszülő aktívan dolgozott, így csak magunkra számíthatunk, na meg a jóindulatú törzsvendégemre:)
Túl azon, hogy a falu nem fogadta be a BEVÁNDORLÓ pestieket, meg kellett a munkanélküliséggel is nap-mint nap küzdenem, küzdenünk, hiszen pesten még nem volt érezhető, de vidéken már semmi munka nem volt. Volt a faluban két élelmiszer bolt, és egy gazdabolt, teljesen telített létszámmal,-sógor-komarokon ott dolgozott, volt két kocsma, aztán kész.
Aztán ahogy nőtt a gyerek elkezdtem meló mellett ismét tanulni,hiszen utoljára gyes alatt voltam iskolás, már hiányzott, hogy tágíthassam az ismereteimet:)
Nem volt könnyű, kisgyerek, heti 64 óra a kocsmába, heti két nap a suliba, de zet is megoldottam. Volt, hogy gyerekestől ültem az iskolapadban:)
Szórakozási lehetőség tőlünk kb. 22 km,-re volt, az egy vidéki színház volt, de mivel nem volt autónk, így majdnem lehetetlen volt megoldani, hogy egy estét eltöltsünk ott, mert haza már nem volt mivel jönni:(
A nyarak szépek voltak, ha éppen nem dolgoztunk, akkor kiugrottunk a szabadstrandra egyet fürödni, mert őszintén megmondom, hogy strandbelépőre nem tellett volna:(

14 évet éltünk vidéken és minden percét áldom még akkor is, ha mi felnőttek végigszenvedtük a gazdasági nehézségek miatt, mert a fiam meggyógyult, kinőtte a betegségét, most egészséges, 190 cm magas 80 kg-os csinos fiatalember és remélem, hogy unokákkal is megajándékoz egyszer, amikor majd Ő úgyérzi, hogy itt az ideje:)

Üdv.

Zahra