/Először is off.: Elnézést kell kérjek tőled. Tegnap ennél a hozzászólásodnál megakadtam. Macskaaggyal/lélekkel:) is megáldottnak/vertnek tételezvén magam, - nem annyira a szavakra figyeltem, mint valami mögöttesre és valamiért fölöslegesen felsőbbségesnek, lenézőnek éreztem, amit/ahogy írtál. Gondoltam, jobb, ha ezt a választ inkább elteszem holnapra, és ma meg kell mondjam: tényleg jobb így.:) Úgyhogy: kérlek, ne haragudj a csak bennem végbement, mégis téged érintő rossz feltételezésért./

A poláris szemlélet szerintem is minden /földi, vagyis általunk egyáltalán tételezhető/ ellentétet tartalmaz. A megszabadulás a polaritástól, a dolgok kettős szemléletétől viszont már valami olyan egységélmény, ami minden ellentétet, különbözőséget és azok feloldását is magába foglalja. A jó/rossz, egészség/betegség, egységes és hasadt személyiség, teljesség/részség, - különkülön és összetartozásában is benne van: egymásba folyik, fordul, örvénylik.
Nem tudok erről jóformán semmit, ezért nem is tudok róla pontosabban dadogni. Egyet érzek: ez az egységélmény messze több, mint az állapot, amibe a jó és rossz tudás fájának gyümölcsét megkóstolva juthattunk. Csak ismételni tudom az előző hsz-t: szimbolikusan: ez az élet - a valódi teljes/ség, egész/ség - fájának gyümölcsével áldott állapot.
Előbb résnyire nyílt a szemünk, hogy, mint a Teremtő, lássuk az ezt és lássuk az azt. Utóbb tágra nyithatjuk a szemünk, hogy mint a Teremtő, lássunk: ezt és azt.

"ki mit nem számol?"

Az egóm: az egókat. Azt ti., hogy 1, 2 vagy sok van-é belőlük. /Lásd korábbi okoskodó hsz-em./

"a logikát nem egyszerűsíteném a matematikai logikára"

OK. Én ehhez n/sem értek. Milyen egyéb logikára gondolsz?