Tíz napot töltöttünk Podlesokban, ebből 7 esős napunk volt.

Rengeteget esett, nem száradtak a törülközőink, ruháink.

Három túrán ronggyá áztunk, pedig 2-2 esőkabátunk is volt,

de nem vittünk vízhatlan nadrágot és kamáslit.

 

A második Sucha Bela túránkon már nem esett, de tudtuk, hogy nagyon nagy a víz.

A képen látható söröző mellett van egy kis zöld híd, ami alatt normál esetben nincs víz, mert ott búvópatak a Sucha Bela. Most bővízű sáros patak rohant benne.

 

Mi idönként meg szoktunk állni gyönyörködni a kanyonban, 2 és félóra alatt szoktunk a tetejére jutni. Most együtt haladtunk a többiekkel és 3 óra 50 perc alatt jártuk meg.

Elég sokat mászkáltunk a falakon, hogy elkerüljük a megcsobbanást.

A létráknál most is sorba kellett állni.

Belülről száraz volt a bakancsunk a szűkületig, de ott néhány métert térdig érő erős vízfolyásban kellett megtenni, és utána is gyakran gázoltunk a vízben egy órányit.

 

Fent a kijáratnál vagy 30-an ültünk-feküdtünk egy kicsit a napsütötte aszfaltútra szárítkozni. Én vittem tartalékbakancsot, amit ott kicseréltem.

A párom tartalékzoknit és nylonzacsikat hozott a bakancsába.

Lent a Sucha Belában 25 centire a feje mellett zuhant a falról a vízbe egy

öklömnyi kődarab.

Szárítkozás közben az úton így szólt:

- Ez szuper volt. Le kéne menni, és megcsinálni mégegyszer!

Legalább 500-an járták meg aznap a Sucha Belát.

 

Aztán mégis inkább Hernádoztunk még egy kicsit.

 

Szerintem a Pieckyben is ekkora volt a víz, mert a kemping alatt Fehér Víz nevű patak is erősen áradt.