Ha már nem logikázol rajta:), elmondom táviratice egy ősöreg elméletemet, ami, tudom már, nem is volt olyan eredeti, csak az én huszonkevés éves agyamnak.
Eszerint az ember személyisége a nagy civilizálódás folyamán egymást kiegészítő, de még inkább egymással feleselő éndarabokra hasadt. A feladat mármost az, hogy ezeket az én-darabokat egybefogjuk, egészbe foglaljuk.
Amúgy a jó és rossz tudás, az elkülönülés fájáról ettünk csak. Az élet, a teljes/ség, az egész/ség fájáról nem.