Kenyában egy eldugott kis boltocska privát helyiségében felfedeztem egy poros, 90 cm magas szobrot és egyszerre beleszerettem. Egy ébenfából készült családfa Tanzániából, egyetlen törzsbe 27 egész alak van belefaragva, plusz az anya és a családfő nagy alakja. Először nem akarták eladni. Két nap alatt összesen négy órát töltöttem puhítással és alkudozással, végül megkaptam. A mombasai reptéren összefutottunk egy magyar csoporttal (köztük a volt pénzügyminiszterrel, de ez mellékes) és az egyik család hevesen érdeklődött, mi az a nagyon becsomagolt "izé" nálunk. Nagyjából elmondtam mi az. "Megkérdezhetem mennyiért vetted?" -folytatta a faggatózást az asszonyság. Persze - válaszoltam, aztán hallgattam. Kérdezni lehet.

Nem kapcsolt, folytatta: "És mennyiért akarod eladni?"

Amikor kérdőn néztem rá magyarázkodni kezdett: " Hát gondolom nem magadnak vettél ilyen hülyeséget"

Hát de, vazze. Magamnak vettem, mert tetszett és eszembe sem jut eladni. Ők persze aranyban utaztak, két hétig voltak Mombasában, azalatt bejárták az összes ékszerboltot. Ez volt az egyetlen program, ami miatt kimozdultak az AI hotelből.

Amikor elkezdtek niggerezni, akkor elnézést kértem, mondtam, hogy erre nem vagyok kíváncsi és otthagytam őket. Megvetően néztek utánam.