A gond az, hogy én 35 km-ről cipelem haza a halat, és a halasomtól azt kérem, hogy bontsa ki, azaz -magyarul- belezze ki,

Ja, így más. Mondjuk egy rendes fejbeverés után már nem fog szevedni, és így nem vesztenéd el a vért meg a bontás élményét.

Én elég hamar hazaérek a halastól, fejbecsapni sem engedem a halat, nehogy megalvadjon a vére. Itthon elkábítom, lepikkelyezem, aztán úgy szúrom meg a mellúszók között hogy az epe véletlenül se sérüljön, előrevágok az állig és a bogrács fölé tartva kivéreztetem. Utána hasítom hátrafelé, és a belsőségből csak a beleket meg az epét dobom el, a többi megy a halászlébe. Az úszóhólyagot kibököm persze. Így sokkal ízesebb lesz a lé, mintha többször átmosott színhúsból passzírozással csinálsz valami sűrű ám jellegtelen ízű "mártást".

Az ikrát, tejet csak az utolsó tíz percben teszem bele, és ha van pár törpém, azokat is.

BTW törpe. Nem tapasztaltátok még, hogy "hígítja" a levet? Nem tudom hogy csinálja, talán beveszi az ízeket, de ahelyett, hogy erősebb íze lenne tőlük a lének, kissé jellegtelenebb lesz. ?????