Ugyanis Jézus nem azt a két szellemi világnak való kiszolgáltatottságot magyarázza el a János 8,42-44-ben. Szó nincs arról, hogy azt magyarázza, hogy úgy dönt az ember, hogy fel sem ismeri, az isteni vagy a sátáni befolyásolás alatt áll a döntése.

 

Jézus itt az ellene ágáló farizeusokról formál egy elítélő véleményt, megnevezve hozzáállásuk forrását, távolról sem szabad általános következtetést levonni minden ember számára.

 

Ráadásul misztikus indokokra vezetni minden emberi cselekedet okát nem engedi meg feltárni azokat a folyamatokat, amelyek végrehajtásában maga az ember a kizárólagos felelős. Környezetünk konfliktusainak, problémáinak, szenvedéseinek és terheinek forrása pedig igenis magyarázható az emberek megnemértéséből, rossz felfogásából, illetve tévhiteiből származó félreértések alapján született döntéseikből. A misztikus okokra való visszavezetés ilyenformán azt eredményezi, hogy a valós magyarázatok, így a megoldás kulcsa homályban marad. Holott a probléma megszüntetése ezekben a folyamatokban az okok megértésével elérhető lehetne. Nem azt jelenti, hogy kizárom a Sátán vagy az Isten dolgainak az észrevételét, hanem azt, hogy ezekre nem hivatkozom hamisan.

 

Jakab észrevétele a bölcsességről nagyon felületes megállapítást jelent és megtévesztő módon alkalmazható valamilyen bölcsesség megítélésében. Hogy mennyire banálisan ítéli meg a bölcsességet Jakab, azt próbáld meg abból kiindulva megvizsgálni, hogy emit ő igazságnak nevez és behelyettesítesz helyébe egy hamis istenképben elővezetett igazságot, éppenúgy állítható a leírása alapján bölcsességként és nem deríti ki a hamis istenkép tévedéseit.

Vagy visszafelé kiindulva, ha egy hamisságot kellő békességesen, irgalmassággal teljesen és kételkedés nélkül adnak elő. még nem teszi azt igazzá és isteni bölcs dologgá. Lásd Pál tanításait, ami tele van tévedéssel, és annak alapján ítélni azokat igaznak hogy mennyei forrásra hivatkozva, milyen engedelmes szívvel, test ellenes hangnemben és kételkedés nélkül adta elő, csak a tévedések leleplezését akadályozza meg.

 

A felnőttség nem egyetértéssel, hanem megértéssel kezdődik. Ha az egyetértés alapja ugyanis a gondolkodás nélküli engedelmesség, akkor a felnőttség fogalma még nagyon messze van. Egyetértéshez nem szükséges gondolkodás, hanem megfelelő bólogatás is bőven megteszi.