Á, dehogy értesz Te engem!

 

Hiszen idézel engem hiányosan, egy bekezdést idézel közel egészben, majd a következőből csak az első megjegyzést, s utána a magyarázatát nem.

Nem értem, hogy miért csinálod ezt az értetlenkedést? Vajon ilyen hiányosan is olvasol engem is, ahogyan idézel? Hiszen épp a minap intett meg CSerfa Téged a Máté 5,21-24. kapcsán, hogy légyszíves olvass egy-egy gondolatsort egyben, s ne csak részeiben. Ekkor végre rájöttél néhány dologra, amin CSerfa meg is lepődött, s most pedig Velem kapcsolatban teszed ugyanezt! Mi a célod ezzel, mondd?

 

Az emberi akarat önálló, szuverén, de többszörösen hatással van rá a két szellemi valóság (Isten és Sátán) akarata is, akár érzékeli, akár nem. Ezt magyarázza el Jézus egyszerűen a János 8. 42-44-ben. Vagy innen érik hatások az embert, vagy onnan. A döntést maga hozza, úgy, hogy a hatást lehet, hogy fel sem ismeri.

Mert - éppen ezt a részt nem idézted Tőlem - a döntésének a meghozatali körülményeit is már korábban e két szellemi valóság befolyásolta, ahhoz hozzá tett. Emiatt vagy érzékeli az ember, hogy azokat mi befolyásolta, vagy nem, de attól még azok befolyásolt körülmények. Azaz, az ezek alapján meghozott döntés is befolyásolt döntéssé válik.

 

Én nagyon sajnálom, ha Te nem látsz bele annyira a biblia által elénk adott szellemi valóságba, ahogyan Jézus belelátott, vagy csak akár annyira, amennyire én belelátok. Az eredményt Jakab leírta a 3,15-17-ben, s ott szépen bemutatja azt Jézushoz hasonlóan, hogy mely 3 tényező határozza meg az ember összes döntéshozatali mechanizmusát egyszerre (földi érzékelés, testi/lelki érzékelés és a 2 szellemi valóság hatása).   

 

Magyarán az ember nyugodtan akarhat mást, mint a "tőle föggetlen elvárást támasztó akaratok", de a befolyási szándék az állandó. Dönthet az ember ezekkel a befolyási szándékokkal szemben, de nem tagadhatja le a befolyásolási szándékukat, legfeljebb amiatt, mert tudatlan róluk (de azok attól még léteznek, és befolyásolni akarnak, akár tud arról az ember, akár nem. Mert a látható állt elő a láthatatlanból, s nem fordítva!).

 

Az ember csak annyiban "felnőtt", amennyiben Istennel egyetért. Ha nem ért egyet Vele, akkor gyermeki bolonddá válik a nálánál értelmesebb szellemi valóságokkal körülvéve az Ige szerint, s tévelyegni fog, mint egy vezető nélküli tudatlan gyermek. Mert értelmesebb az embernél a Sátán is, és az Isten is. Gyermeki az ember saját tudása Velük szemben, bármennyit is hordott össze abból élete során.

 

Ez van - persze "csak" az Ige, és a saját tapasztalataim szerint.

 

vm